Mit jelent az advent? Hogyan éljük meg az ünnepre való felkészülést? Máté Emőke egyetemi hallgató írja le érzéseit. 

Közeleg a karácsony, már harmincat se kell aludni és jön az angyal.

Legalábbis nálunk ő hozza a karácsonyfát és az ajándékokat, a Jézuskának épp születésnapja van, ne várjuk el tőle, hogy ilyenkor dolgozzon. De míg eljönne ez az örömteli ünnep, hátra van az a rész, ami gyerekként a legesleghosszabbnak tűnt. Mindig ki bírtuk várni az egész évet adventig, mert hát kell annyi idő, hogy az ember eldönthesse, hogy mit is írjon abba a bizonyos levélbe, amit aztán az ablakba teszünk, és ha jók voltunk, elvisz az angyal. Hetente, sőt néha naponta mást szerettünk volna, ez mindig attól függően változott, hogy éppen mit reklámoztak a tévében két rajzfilm közt.

Ebben az utolsó időszakban már rég eltűnt a levél az ablakpárkányról és mi tűkön ülve vártuk az estét, amikor az egész család együtt elment templomba. Mi, gyerekek szavalunk a karácsonyfa alatt, míg a felnőttek a padokból csillogó tekintettel figyelnek bennünket, aztán elénekeltük együtt a csendes éjt. Ezt türelmetlen toporgással folytattuk az ajtóban, felfoghatatlan, hogy a felnőttek miért kellet mindenkivel szóba álljanak…

Amint végre kiszabadultunk, elindultunk hazafele a hosszabb úton, mert hát ugye az angyalkának idő kellet. Útközben belestünk az ablakokon, hogy lássuk, hol áll már a karácsonyfa. Az utcasarokról lehetetlen volt visszafogni bennünket, sietünk, ahogy csak bírta a lábunk, hogy érjünk már be a házba. Az ajtón belépve az első dolog, ami feltűnt, hogy készen van a töltelékes káposzta, sípol a kukta. Alig bírtuk levenni a lábunkról a cipőt a nagy izgalomban, és akkor ott állt. Öröm ragyogott a gyermeki szemeinkben.

Máig így tekintek a karácsonyra. Én azon szerencsések közé tartoztam, akik sokáig hittek a mesékben és ezért ma hisznek a csodákban. Viszont már másként látom ezt a bizonyos négy hetet, az advent nem türelmetlenséget vált ki belőlem, hanem csodálkozást, hogy ismét eltelt egy év, nap nap után, mi meg rohanunk mindenhová, még oda is, ahonnan nem lehet elkésni, mintha nem lenne időnk, az advent gondolata pedig rendszerint fejbe kólint.

Rendkívül kedves nekem ez a rövidke időszak, tele van legalább annyi örömteli pillanattal, mint maga az ünnep. Kezdve az adventi koszorúval, amit szeretek magam csinálni, bár egy olyan dolognak tartom, ami felett össze lehet veszni, mert hát mindenkinek más elképzelése van a gyertya színét, elhelyezését és az egyéb kiegészítő elemeket illetőleg. Mégis mindig jól sikerül, mindenki megbékél vele és vasárnap délután együtt csodáljuk néhány römiparti vagy egy családi film nézés kíséretében. A koszorú a legkellemesebb velejárója az ünnep előtti hacacárénak.

A legnehezebb pillanat, amikor nem tudjuk, hogy mit vegyünk apunak karácsonyra. Bárkivel is találkoztam eddig, mind egyetértett abban, hogy az apukáknak a legnehezebb ajándékot venni vagy úgy átlagban a férfiaknak. Habár az is lehet, hogy ez ilyen általános probléma és a férfiak is nehezen választanak ajándékot a nőknek, fel nem foghatom miért, hisz olyan egyszerű…

A karácsonyi nagytakarítás nálunk egy hagyományosan adventi program, a lelki elcsendesülés és az év végi számvetés része, mert az ablakpucolás lenyűgöző lélektisztító hatással bír és ha elég ideig szállunk magunkba, talán közben sikerül valahogy lepucolni a húsvéti nagytakarítás óta meggyűlt koszt az ablakról.

Az utolsó hét telik a leggyorsabban, ilyenkor nehéz eldönteni, hogy az ember inkább a zserbónak fogjon vagy a töltelékes káposztának, esetleg csomagolja be az ajándékokat vagy kötögessen cérnát a szaloncukrokra. Sok-sok teendő ez négy hétre és főleg, ha ez mind az anyukákra marad, akik ezért folyton elszunyókálnak a karácsonyfa fénye mellett, mert már egy hete éjfél után fekszenek és hajnalban kelnek, hogy minden tökéletes legyen az ünnepre.

Sopánkodunk, meg énekeljük, hogy ez a csoda csak három napig tart, miért nem egész évben, nem vesszük észre a megoldást, ami az orrunk hegyén csücsül: az advent. Egy egész hónap, amikor kis kedvességekkel meglephetnénk egymást, segíthetne az egész család anyának, hogy könnyebben és hamarabb menjen együtt. Ilyenkor kell Michael Bublé karácsonyi lemeze legyen még az ébresztőóránk is. Karácsonyi vásárra és korcsolyázni lehet menni, forralt bort iszunk, és forró csokit, magunkba elraktározva a boldog pillanatokat, amelyeket elővehetünk egy zord, szomorkás napon és meghosszabbíthatjuk azt a rövidke három napot, egy várakozással, odafigyeléssel, törődéssel teli adventtel.

Comments