Hogyan fogadják a fiatalok az újabb kijárási korlátozásokat? Vagy már észre sem veszik őket?
Az elmúlt héten újabb megszorításokról döntött a kormány. Ezekről a rendeletekről már többször is írtunk, ezúttal arra voltunk kíváncsiak, hogy az emberek átlagos napjait mennyiben befolyásolják, illetve mennyire kell átalakítaniuk a napi programjukat. Elsősorban a fiatal munkavállalókat, egyetemistákat kérdeztük meg, hisz elméletileg az idősebb korosztályt kevésbé érinti, hogy este nyolckor már nem tartózkodhat az utcán, mint ahogy az sem, hogy délután hat óráig le kell rendezni a bevásárlást. Ezek az óvintézkedések többnyire olyanoknak borítják fel napi programját, akik délután ötig dolgoznak, vagy online kurzusokon vesznek részt, ezért nem nagyon van idejük bevásárolni menni. Az esti kijárási tilalommal pedig egyértelműen azt szeretnék elérni a hatóságok, hogy kevesebb időt töltsenek a fiatalok a teraszokon, amelyek most, a tavasz eljöttével egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. De lássuk, mit mondanak azok, akiket megkerestünk kérdéseinkkel, és akik megpróbálták felmérni, hogy milyen változásokat jelenthet majd életükben – rövid távon – az új szabályoknak a betartása.
Krisztina (21):
A kijárási tilalom előrehozatalának szerintem nincs semmi értelme, sőt, a tíz órától kezdődőnek se láttam értelmét. Egyetemistaként úgy érzem, hogy nagyon le vagyunk terhelve, főleg azok, akik teljes mértékben online tanulnak. Már csak az leszívja a teljes energiánkat, hogy nap mint nap rengeteg órát töltünk a képernyő előtt, hiszen az órák mellett a szakirodalmat is digitalizált formában kapjuk meg, a feladatokat is a gépen kell megoldani, ami nagyon sok. Arról nem is beszélve, hogy mindez egészségtelen is (mármint egész nap a képernyőt bámulni, széken ülni stb.). Hozzáteszem, ez nem csak az én véleményem, a fiatalok nagy többségétől ezt hallom, és nem azt, hogy „hű de laza” lenne így az élet. És akkor jönne a hétvége, amikor az ember kikapcsolódhat, kocsmázhat (avagy teraszozhat), kirándulhat, találkozhat a barátaival, sétálhat vagy szaladhat egy-egy kellemes tavaszi estén, de már ezt sem lehet megtenni úgy, hogy ne aggódjunk amiatt, hogy időben elérjük az úti célt vagy hazaérjünk.
Persze, az ember napközben is meg tudja mindezeket tenni, és meg is teszi, de akkor meg mi értelme van annak, hogy este már ezt nem lehet folytatni? A vírus nappal is ugyanúgy terjed, ennyi erővel már bekaranténolhatnának mindenkit, mint tavaly ilyenkor. Bár, amint a helyzet mutatja, annak sem volt sok értelme. Ha a hatóságok a bulik miatt aggódnak, hát, szerintem a fiatalok mindig találnak kiskapukat, és teljesen mindegy az, hogy este tízkor gyűlünk össze valakinél éjszakázni vagy két órával korábban. Minden egészséges fiatal vágyik arra, hogy kimozduljon, hogy bulizzon, és sokan gondolkoznak így. Akár a hét közepén is összegyűlnek, mit számít az, hogy reggel órájuk van? Ha nem érnek haza nyolcra/tízre, viszik magukkal a laptopot, és reggel belépnek órára onnan, ahol éppen vannak. A büntetésekkel meg szerintem az a helyzet, hogy ebben a lelkiállapotban már senkit nem érdekel, rizikózunk azért, hogy legalább egy kis szeletét visszakapjuk annak az életnek, amit tavaly márciusig a magunkénak mondhattunk, minden lehetőséget kihasználva.
Az edzőtermek is ugyanúgy hozzájárultak ahhoz, hogy az emberek egészségesebb életmódot folytassanak. Ez engem személyesen nem érint, én otthon szoktam tornászni, hogy legalább a napi „elmegyek az egyetemre és hazamegyek az egyetemről” sétát meg egyéb tevékenységeket, mint például a tánc, amit csoportszinten már egy éve nem művelhetünk, pótoljak. Nagyon sokan azonban előnyben részesítik az edzőtermeket, és nagyon sokan dolgoznak is edzőként. Úgy gondolom, hogy ameddig nincsenek felmérések arról, hogy a termek milyen arányban járultak hozzá a fertőzöttek számához, illetve ameddig az emberek tudatosan betartják a szabályokat, ez a korlátozás abszurd döntés. A teraszokon például az emberek sokkal közelebb ülnek egymáshoz, mint egy edzőteremben, ráadásul úgy, hogy a legtöbb terasz (legalábbis a tél folyamán) félig fedett volt, sátorokat állítottak fel, és mindenféle egyéb megoldást találtak, mégsem zárták be őket. Még szerencse, hogy érkezik a jó idő, és kint is lehet tornászni. Már akinek van udvara. Esetleg a györgyfalvi sportkomplexumban fog nyomorogni a nép.
András (30):
Én szerencsére otthonról dolgozom, így ahogyan eddig, most sem estére szoktam ütemezni a bevásárlást. Mivel az esetek túlnyomó részében a mozgásterünk le volt nagyon szűkítve, így engem nem lepett meg a mostani döntés. Ezekkel a döntésekkel azonban teljesen nyilvánvalóvá vált az, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne kelljen bezárni az országot teljesen. Az, hogy ez mennyire hatásos, kiderül.
Csenge (23):
Számomra az új korlátozások elfogadhatóak. Úgy látom, hogy mindig jobb valamihez igazodni, nem tetszik a 8 órai kijárási tilalom, de hosszabb távon remélem, hogy hozzá fogunk tudunk majd szokni. Bevásárolni nem én szoktam, sokszor besegít anyukám, ez pedig nekem nagy könnyebbség legtöbbször. Igyekszem a sportolást nem hétvégére időzíteni és lehetőség szerint szabadtéri mozgásformát választok, így engem ez a korlátozás nem befolyásol. Eddig sem volt könnyű, de nagy változást az újabb korlátozások nem hoztak.
Emese (28):
Mondjuk engem nem érint annyira a nyolc óra, hiszen házban lakom és udvarunk is van, a szomszédokat is szeretem, jön a tavasz is, lehet kint ülni az udvaron. A hétköznapokat kibírom valahogy, hiszen korán fekvő vagyok, és szeretek otthon is lenni, nem kívánom feltétlenül az esti kerti partikat. De az elmúlt év szorongása és a hosszú, szürke tél nagyon megnövelte a természettel való kapcsolódási igényemet, és rosszul esik például, ha haza kell érni a kutyával a Szamos-partról nyolcra, amikor még világosság van. Ráadásul hétvégén kimennénk a vidéki házunkhoz, kertészkedni vagy kirándulni, maszk nélkül lélegezni, immunrendszert erősíteni. A förtelmes forgalom miatt esély sem lesz idejében hazaérni, attól félek, hogy elmaradnak vagy nagyon lecsökkennek a vidéki kiruccanások. Elegem van a kinti maszk viselesből, őszintén, az irodában is 8 órát hordom. A sporttermek bezárása nem aggaszt jobban, mint a mozik, színházak, koncertek betiltása. Ez nagyon hiányzik, én személy szerint filmeket 90 százalékban, színházat és koncerteket pedig 100 százalékban offline fogyasztok, számítógépet be sem kapcsolok otthon, ez a túlélő stratégiám, egyelőre. Közösségbe járok időnként, személyesen vállalom a felelősséget ezért, beszélgetünk barátaimmal, néha együtt főzünk és eszünk, stb. Öt hónapja a víruson is átestem, és már be is vagyok egy ideje oltva, de azelőtt is úgy éltem, hogy vállaltam annak a kockázatát, hogy megfertőzhetem magam. Amúgy ez a nyolc óra szerintem rossz döntés, sokan maradnak majd éjszakára vendégségben emiatt, és akkor viszont, ha valaki fertőzött, tuti szétosztja a vírust.
István (29):
Sajnos nagyon nagy butaságnak tartom az új korlátozásokat. Nincsen semmi értelme az egésznek, hiszen csak még inkább arra késztetik az embereket, hogy áthágják a szabályokat, és folyamatosan a kiskapukat keressék. Én eléggé nagy edzőterem-őrült vagyok és zavart, hogy bezárták őket, de szerencsére egy másik edzőterem, nem hivatalosan ugyan, de nyitva maradt. Ezt csak kevesen tudjuk, hogy van egy hallgatólagos megegyezés köztünk, és a tulajok között, de legalább a mozgás lehetőségét nem vették el tőlem teljesen, még akkor is, ha tudom, hogy tilosban járok ezzel.
Este nyolcra eddig még soha nem értem haza, eddig még nem is voltam igazoltatva, bár mindig szoktam készíteni magamnak valamilyen igazolást, szabadidőm csak hétvégén van, nem szeretném azt, hogy teljesen el legyek lehetetlenítve akkor is.
A fenti történetek eléggé vegyes képet mutatnak: egyértelmű, hogy nagyon sokunknak elegünk van már a járványból és fásultak vagyunk, érdektelenség kezd eluralkodni rajtunk. A szabályok kitrükközése, áthágása szerintem továbbra sem jó megoldás, hiszen egy-egy fentebb történet nagyon illusztris módon bemutatja azt, hogy mi miatt nem működtek az eddigi szabályozások, miért van naponta többezer új fertőzött. Nem könnyű, de a szabályok betartásával talán csökkenteni tudjuk a napi új fertőzöttek számát, még akkor is, ha ezek a szabályozások sokak szerint nem elegendők.