Mindennapjainkat körülölelő dugó. Az, hogy már nem is tudjuk, hogy milyen korán kell kelnünk ahhoz, hogy hétfő reggel az egyik közeli faluból bejussunk Kolozsvárra… Hogy a 3. vagy lehet, hogy csak a 4. zöldön jutunk át.

Na erről írok most.

 

Hétfő van. Szokásos hétfő… Szokásosan álmosan nézek ki az ablakon, reggel 7 óra környéke. Látom, ahogyan a házak újra életre kelnek, a sötétből világosság lesz, majd nemsokára újra sötét. Látom, ahogyan nyílik a kapu, s két lámpa jelenik meg, kidugja az autó az orrát, reménykedve, hogy beengedik. Az autó háta mögött a gyerek vigyázba’, várja, hogy apukáját kiengedjék az útra, hogy gyorsan becsukja a kaput, majd beüljön hátra, s akkor immáron még ketten üljenek a dugóban. 

Igen, ugyanis így néznek ki a hétköznap reggelek (s ha így haladunk, hamarosan minden reggel…) S ez a közös elég régóta majdnem minden Kolozsváriban. A dugó. Mindegy, hogy tömegközlekedést használ a lakos, mindegy, hogy Audival vagy Daciával áll a sorban. A lényeg, hogy áll, várja, hogy haladjon. Azt az opciót már fel sem vetem, hogy egyesek olyan bevállalósak, hogy Bácsból a városba bebicikliznének, hiszen nincsen hol, és amennyi szennyező anyagot belélegeznének ilyenkor… Szóval a biciklizés nem játszik, csak azoknak, akik olyannyira merészek, hogy már szinte felelőtlenek.

Én meg ilyenkor azon töröm a fejem, hogy egy majdnem 400 ezres városban miért van ez így? Hol van az a híres, s gördülékeny tömegközlekedés, ahol a buszok egymást érik, s a belvárosba szélsebesen be tudok jutni majdnem hogy bárhonnan? Nem, nem a metróról beszélek, az egy másik szint lenne, én ennél realistább vagyok… Hol vannak a biciklisávok? Hol vannak azok a biciklisávok, ahol a biciklis nyugodtan tekerhet, s nem üti el a gyalogost, illetve az ő életét sem veszélyezteti egy autó sem. Hol vannak egyáltalán a biciklik? A Cluj Bike nagyon jól hangzik, és leírva nagyon “nyugatiasnak” tűnik, nagyon jó megoldás, csak éppen nem használható, mert nincsen elég bicikli, és nem adnak már ki Cluj Bikes kártyát (én a sajátomat május eleje óta várom…), s így tovább.

Így effektíve megoldás rengeteg ember számára csakis az autó maradt, hiszen másként a külvárosból a város másik végéig nem lehet eljutni. Így nagyon sokan nyelünk egyet, beülünk az autónkba, és pöfögünk befelé. Az, hogy majdnem 30-40 percet kell sorba állni a bevezető utakon, az csak egy kisebb szelete a tortának, a másik, és ez ami már-már megint az abszurditás határát súrolja, hogy a városban nincsen hova parkolni. Ja, hogy vannak parkolóházak? Hány, s mennyi hellyel? Biztatnak, hogy használjuk a tömegközlekedést, és ne hajtsunk be a belvárosba, de mégis hogy, mivel, mennyi idő alatt? Nem az lenne a megoldás, hogy hatalmas városszéli parkolók állnak rendelkezésünkre ingyenesen, vagy nagyon olcsón,  és 3 percenként jönnének a buszok? Addig miért számolják fel a belvárosban a parkolóhelyeket (és újabb felszámolásra készülnek, azokban az utcákban, amiket a lakosok “tipikusan parkolásra használnak”), úgy, hogy nem biztosítanak alternatívát?

Furcsa, hogy senki nem látja be, hogy ezeket megoldani a város külső területeiről elindulva kell, tehát kintről befelé és nem fordítva! Akkor lenne közmegelégedés, és biztos vagyok benne, hogy az ördög sem ülne autóba, ha gyorsan, olcsón és emberhez méltó körülmények között utazhatna a tömegközlekedéssel.

Persze, lehet mondani, hogy bezzeg a mi időnkben, akkor még ennyit s ennyit kellett utazni, vagy ide s ide nem is járt busz… De engem ez egyáltalán nem boldogít, mint ahogyan úgy gondolom, hogy másokat sem. Az életünk nem lesz könnyebb ettől.

Mitől lenne könnyebb? Terelőutaktól, autópályától, csúcs tömegközlekedéstől, parkolóházaktól, bicikliutaktól… és igen, a metrótól. Ameddig ezek közül egyik sincsen, addig senki ne hirdesse az igét, hogy márpedig aki autóval jár, az felelőtlen! Felajánlanám, hogy 1 hónapig próbáljon meg eljutni iskolába gyerekekkel, hatalmas iskolástáskákkal és 66 csomaggal, időre…

A CTP sunyi módon drágított egy hatalmasat, különösen a metropolisz övezetekbe járó buszok esetében, úgy, hogy az utazási körülmények rosszabbak, a járatok túl ritkán járnak, nem igazodnak az elvárásokhoz. Este nyolc után hosszú körutakat kell megtenni ahhoz, hogy célba érjen az ember. Ilyenkor is csak az autó az alternatíva. Ott van a vasút, szinte teljesen kihasználatlanul, míg kis beruházással Egerestől Zsukig nagyszerűen lehetne közlekedni. Mint Budapesten a HÉV-vel, vagy Párizsban az RAR-el.

Egy olyan város közelében lakni, mint Kolozsvár (vagy más nagyváros) az ingázás teljesen hétköznapi jelenség, és nem lehetetlen ezt élhetővé tenni. Ezért jó lenne elgondolkodni, hogy így, hogy már 100 éve Románia egyesült, nem lenne-e érdemes picit megnyomni az infrastrukturális fejlesztéseket, s ebbe is beleruházni.

Remélhetőleg nem kell további 100 évet várni arra, hogy ez a gond megoldódjék. Hátha világosság gyúl elöljáróink fejében is, felállnak a bársonyfotelből, legalább havonta egyszer felszállnak egy autóbuszra, például pénteken délután ötkor kiutaznak Mérába, majd vissza, esetleg máskor Magyarlónáról jönnének be a városba hétfőn reggel 8-ra. Ezek a kis kirándulások esetleg empatikusabbá tehetnék őket a köznép gondját-baját illetően, és esetleg jobban igyekeznének valós megoldásokat találni valós problémákra.

Tudom, a világot nem a laptop mögül kell megváltani. De gondoltam írok róla, hátha elindítok valamit azok fejében is, akik döntéseket tudnak hozni ez ügyben (is).

Sietek, mert lekésem a buszt. Tudjátok, hozzánk kizárólag csúcsidőben, a legjobb esetben is csak óránként járnak. Egyébként szinte alig.

Mindenkinek jó utat!

Comments