Félünk. Nem tudjuk, hogy mi következik – fertőzés miatt hazaküldött iskolások szüleit kérdeztük
Több, mint egy hónapja már megkezdődött az iskola. Már az elején lehetett sejteni, hogy túlságosan hosszú pályafutása nem lesz a dolognak… És lám’, így is tovább tartott, mint ahogyan azt legtöbben gondoltuk volt. Az elmúlt héten egyre több osztályt küldtek haza, és egyre több a kétségbeesett arc, erről kérdeztük az iskolás gyerekeket, és azok szüleit! a gyors helyzetkép mindössze bepillantást kínál két olyan család életébe, akik frissen szembesültek azzal, hogy a vírus ott van közöttük. A közzétett interjúk abban próbálnak segítséget nyújtani nektek, hogy lássátok, nem vagytok egyedül, ha hasonló helyzetet éltek át.
Szombat, este 20 óra. Cseng a telefon. Kiderült, pozitív lett egyik osztálytárs koronavírus-tesztje. Kétségbeesett arcok. Anya kérdései: Mennyire voltatok összebújva? Volt olyan, hogy maszk nélkül találkoztatok? Vajon ő hogy van? A kislány pedig rémülten válaszol: Nem voltunk összebújva. Mindig viselt maszkot, mert kötelező. Szerencsére jól van, nincsen magas láza, jól lélegzik.
Valahogy így néz ki az az este, amikor váratlanul kiderül, hogy az osztályközösségből ahova a gyerek jár, az egyik osztálytárs beteg. Hihetetlenül rossz érzés, és végtelenül tehetetlen vagy – meséli Anna, a 13 éves Eszter anyukája. Ők már a második hetet tapossák az otthonülésből, és egyelőre még senkinek nincsen semmilyen tünete, így abban reménykednek, hogy már nem is lesz. Az egész család nagyon megijedt, hiszen egy háztartásban él három generáció, és a nagyszülők gondozásra szorulnak, emiatt együtt laknak a gyerekikkel, az unokákkal. Édesapám számára végzetes is lehet, ha elkapja a vírust – meséli az anya. Bár jelenleg valamivel nyugodtabb, mint amikor kiderült, hogy akár az ő lánya is megfertőződhetett, azért messzemenően nem érzi magát és családját biztonságban.
Pont itt kéne az összes iskolát bezárni, és a gyerekeket online oktatni. Ez nem játék, 20-25 személy egy légtérben, napi hét órán keresztül… Ez a megbetegedés melegágya. – mondja Anna, miközben attól tart, hogy ha lánya vissza is megy a tanintézménybe két hét múlva, egyáltalán nem érzi azt, hogy biztonságban lenne.
Ma az egyik osztálytárs, holnap a másik, s ki tudja… lehet, hogy holnapután pont mi. Sajnos egy négytagú család esetében, ahol mindkét gyerek iskolába jár, hatalmas a veszélye annak, hogy megfertőződnek mind a négyen. Vannak olyan családok, ahol több generáció él egy fedél alatt, lásd a miénket, ahol nagyon nehéz úgy élni, hogy azok, akik kijárnak, és rendszeres a kapcsolatuk a külvilággal, ne legyenek potenciális vírushordozók.
Hasonlóképpen vélekedik Ákos édesapja, Attila, náluk péntek este derült ki, hogy Ákos padtársa pozitív lett.
Ákos bevallása szerint, a fiú nem köhögött, nem prüsszögött, én pedig nem hittem a fülemnek. Természetesen felhívtam a szülőket, akik megerősítették, hogy a gyereket azért teszteltették, mert az egyik családtagnak pozitív volt az tesztje – meséli Attila megdöbbenve, hiszen bár felfogta, még mindig nehezen fogadja el a könyörtelen valóságot.
Gyakorlatilag már nem tudom, hogy milyen jó tanáccsal láthatnám el a gyereket, hiszen, amint a mellékelt ábra mutatja, semmi sem biztos. Ezt pedig egy nyolc évesnek nem tudod elmagyarázni úgy, hogy meg is értse. És ezért nem tudom hibáztatni. Hihetetlenül sajnálom az oktatókat is, tudom, hogy most óriási teher van a vállukon, és ők is teljesen ki vannak téve a fertőzésnek. Tényleg az online oktatás lenne a jelenlegi helyzetben a legokosabb döntés. Tisztában vagyok azzal, hogy az nem lenne olyan hatékony, mint a szemtől-szembeni, de tegyük hozzá, hogy messzemenően nem is lenne annyira veszélyes, mint a mostani.
Hogy mi lenne a legjobb megoldás, azt én nem tudom eldönteni, viszont a híreket olvasva, és a fentebb olvasott interjúalanyokat megkérdezve, egyértelműen kijelenthető, hogy mindenki fél, mindenki attól tart, hogy rossz vége lesz ennek a face to face típusú oktatásnak. Azt, hogy merre fognak a dolgok változni egy-két héten belül, még nehéz megállapítani, viszont azt biztosan mondhatjuk, hogy egyre jobban kell vigyázzunk az iskolásokra, és az iskolásokkal, hiszen ők most különösen ki vannak téve a járvány viszontagságainak!
A fővárosban, Kolozsváron és sok más telpülésen már elrendelték az iskolák bezárását két hétre, mert a fertőzés aránya meghaladta a 3 ezreléket. Mi lesz azonban két hét múlva? Hogyan lehet ebben a létbizonytalanságban élni, tanulni ,oktatni, családot összetartani? Ezekre a kérdéseimre sajnos a szülők nem tudtak válaszolni, hisz maguk sem látják a folyamat kimenetelét. Egy dolog tűnik biztosnak a jelenlegi állapotokat figyelembe véve, hogy nagyon nehéz hónapok elé néznek úgy az iskolások, mint a szüleik és a tanári kar is.
Vigyázzatok magatokra, vigyázzatok egymásra!