Gólyatábor a bölcsészeknél! Bölcsészettel…
A minap Kovács Boglárka jóvoltából betekintést nyerhettünk a BBTE Bölcsészkarának gólyatáborába, igencsak sajátságos módon. Az egyetemisták a táborból igencsak pozitív szájízzel tértek haza. Mindenkinek jól telt! 🙂
S most akkor lássuk Bogi írását, amiért ezúton is köszönet jár! Ha a te évfolyamodban is megszervezték már a gólyatábort, s úgy gondolod, hogy az élményeidet mással is megosztanád, akkor ne habozz, írj egy e-mailt a hoppipolla@transindex.ro címre, s csatold hozzá a dokumentumot!
Slammfoszlányok röppennek, néhol József Attila szerint leltároznak a gólyák, mások szilánkonként szedik össze lélekerejüket a dupla felkelés élményéért, melyből karcolat születik majd. Lelkünket és az emberség(ünk)et nem kerülhetjük el. Történetszálak sokasága fonódik össze, naponta zúdul végig kulturális keretek közé szelídítve Kolozsvár Horea utcáján, hogy a két magaslat, születés és halál között együtt keressék a ragaszkodást, a szerelmet, a jókedvet. Előbb vagy utóbb, de az utóbbi biztosabb, a Bölcsészkar gólyái, Horatiusra hallgatva, arany középutukat GPS-be programozva megérkeztek Torockóra.
Népdalokon keresztül betekintést nyertünk egymás kusza kis életének rejtelmeibe. Megtaláltuk a nagy hatalmak szólamát is, az egymás3in innen és túl, meg Tóbiás szállásunk szomszédjának nótáját is, majd elhúztuk a saját bőrünkön. De a kollektív román tudás megoldott mindent, na meg a szeretet.
Szó esett az óriások lábánál nevek eredetéről is ám. A Porkoláb név honnan ered: vajon hozzátartozik a karácsonykor ünnepelt állat, vagy csak egyszerűen őr az önálló magyaros csajok csábító ereje fölött? Hagyni másoknak is falatozni vagy megtartani magamnak? Ez itt a kérdés.
Nincsen játékmester, mindenki a saját áldozatait szemeli ki, közelíti meg, így megy itt az ismerkedés. Keressük egymást, vagy ezért, vagy azért, de friss sztoriért, ihletért mindenképp.
Világok közti keresés folyik, 62 fiatal mind egy célért: küzd, szendev, talán (meg)enged. Játszani egy beerpong meccset. De eleinkkel mi lesz? Visszavág(r)ót kérek!
A bölcsészek is szeretik, szeretjük a kört. De nem csak Edda, hanem Abba is hangzott esténként a fekete hangfalakból, fekete, hisz minden zenei stílust magáévá tesz. Színes a banda, mégis harmonikus, így szerettek ők, mért ne szerethetne valaki azonos neműt egy századdal később is? Vezet minket az irodalom, végső soron csak egymáshoz.
Három az Isten igaza, három a kő Torockón, kettő fog közre egyet, piros-fehér-zöldet, ez a gólyák vigasza. Éltet a víz, benne a rák, fennséges, Tamási is halászta, a bölcsőt kinőtte, és a baglyot vadászta, Géza, az iható indikátor kalandoroknak tálalva volt vacsorára.
Kampányoltak is, nekünk(értünk) is, diáknapok, KMDSZ, bulizni is kell, kérlek szépen, emberke a könyvek rengetegében, de ETDK-ra időben eszmélj, édes gyermek! Így fog hangzani az intő válasz is otthonról, ha reggel a busz indulását elalszod!
Tudatos az egyetemista? Teszteltük! Hadd válaszoljatok ti, kedvesek! Tanárok neve döcög, érettségi anyag rég volt, a játékban a lány mellettem sok verset ismer, érzéseket és szégyent ébreszt, a költészet. Métában nem mindenki nyerő, de az alaposság és gyorsaság összehangolásának kísérlete elé vág a gólyaseregünk.
A kör bezárul, lelkünk egymáshoz költözött, és vasárnap mi pedig pakolás után visszatértünk egy kulturális „teára”. A tábor soha nem érhet véget, varázsoltunk valami szépet, a szomszédnak kevésbé, de őt is szerettük, nyugalmában, tudni, a házon belül s ágyban. Nem is kör, pontosítok, forgószél, mely mindenkit az égig emel és mely gyűrűzik tovább afféle egymáshoz tartozás felé, minek a folytatásában élünk és jelentkezünk, a fellegekből, magunkból.