„Mi vesztenivalóm van?” – Al Ghaoui Hesna, a Médianapok sztárvendégeként a válság-tudósításról beszélt
Az immár több mint egy éve tartó járványhelyzetre való tekintettel idén is online szervezték meg a BBTE Politika, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi karának, újságíró szakos, másodéves hallgatói a szakmai konferenciájukat! Már az előadók bejelentésekor kíváncsivá tettek, mert most is olyan meghívottjaik voltak, akik elismert személyiségei a magyar újságírásnak!
A kétnapos rendezvény meghívottja volt Gyenge Zsolt, Szűcs László, Parászka Boróka, Al Ghaoui Hesna és Labancz Dávid is. Az előadások mind-mind más tematikákat dolgoztak fel: szó esett film- és fesztiválkritikáról, az újságírás megváltozásáról a médiaterek átalakulásának köszönhetően, illetve arról is, hogy hogyan lehet tudósítani háború sújtotta övezetekből.
Az idei rendezvény azért is volt különleges számomra, mert a diákok minden meghívott által az újságírás egy-egy nagyon fontos és aktuális részére igyekeztek rávilágítani.
Egyértelműen az összes előadó közül legkíváncsibb az Al Ghaoui Hesna-val való beszélgetésre voltam, hiszen többször olvastam a riportjait, és mindig kicsit kirázott a hideg amikor belehelyeztem magam egy-egy helyszíni tudósításának körülményeibe.
A beszélgetést Máté Emőke moderálta, akinek cikkeit már ti is olvashattátok párszor a Hoppipollán.
A beszélgetést Hesna – ahogyan más előadó is szokta – azzal kezdte, hogyan lett újságíró. Beszámolt arról, hogy az egyetemen jogot tanult, de egyetemi évei alatt is tiszta volt számára, hogy nem ez az ő útja, így elsőéves korában nagynénje ajánlására elvitte novelláit a Népszabadsághoz. Az akkori kulturális szerkesztőnek tetszett az írása, így aztán ott jelentek meg első írásai.
A Népszabadság költségvetése akkoriban még ezt nem engedte meg, hogy konfliktus-zónából tudósítson, de mivel Hesna édesapja szír származású, édesanyja magyar, így az első tudósítása egy kirándulással esett egybe, amikor az édesapja családját látogatták meg Szíriában. Véletlen egybeesés, hogy éppen akkor hunyt el Jasszer Arafat, ami több szempontból is érdekes volt, megérte róla tudósítani. Édesapja bátorítására kerestek egy operatőrt, és megtörtént az első tudósítás leforgatása. Ez adta meg az első löketet, ezután kezdődött szakmai pályafutása.
Az előadás alatt többször szó esett arról, hogy nagyon sokszor megérintették a látottak, azonban mindig törekedett arra, hogy a személyes érzelmei ne befolyásolják a munkában és objektívek legyenek a tudósítások. Sokszor voltak rémálmai a munkája során látottak miatt, ezért is arra biztatta a kolozsvári közönséget, hogy nyugodtan kérjenek segítséget, mert újságíróként sokszor járhatnak hasonló cipőben.
Sokszor került olyan helyzetbe, amikor nem tudta ellátni a munkáját, mert az adott ország nem volt együttműködő, ilyenkor mindig a kreativitásra támaszkodott, és olyan anyagokat készítettek, amelyben éppen azt dolgozták fel, hogy miért nem tudja ellátni a sajtó a munkáját.
Természetesen ezeknek a forgatásoknak nagy volt a rizikója, de Hesna alapvetően úgy gondolta, hogy a baj bárhol érhet. Számára a legnagyobb kihívás az volt, hogy mindig fel kellett készülni a bizonytalanságra: tud-e az ember forgatni, ha igen, akkor milyen rizikót kell ehhez felvállaljon? Milyen nézőpontból közelítse meg a helyzetet? Ettől függetlenül ő úgy gondolja, hogy számára ez a fajta munka nagyon jó hatással volt rá, hiszen sokkal jobban tudott teljesíteni így, a kockázatok nyomása alatt.
Az ilyen típusú tudósításokkal felhagyott mikor megismerkedett mostani férjével és családot alapítottak: érezte, hogy kockázatkerülő lett hirtelenjében, így nem tudja megfelelően ellátni a munkáját.
Előadásában kiemelte az egyik legfontosabb dolgot, amivel mi is tartalomfogyasztóként nap, mint nap találkozunk: a félelem befolyásoló erejét. A félelemnek hatalmas befolyásoló ereje van az emberek életében, ezért ellenzi, hogy a média a félelemkeltéssel élve befolyásolja az olvasóit.
Ugyanakkor Hesna többször is hangsúlyozta azt, hogy nem szabad szégyelni azt, hogy félünk. Az érzéseket nem lehet lekapcsolni, és nem is érdemes, mert a félelemnek sokszor van pozitív hatása is az emberek életére!
Az előadás végén a közönségnek lehetősége volt kérdéseket feltenni a közösségi médián, és a kérdések túlnyomó többségére az előadó előszeretettel válaszolt.
Összegzésképpen elmondhatom, hogy nagyon érdekes másfél órát tölthettem el, és még úgy is teljesen lekötötte a figyelmemet, hogy mindez az online térben zajlott. Bár a téma egyáltalán nem mondható könnyűnek, bátran kijelenthető, hogy a hallgatóság nem maradt rossz szájízzel, az előadó nagyon reálisan és tárgyilagosan beszélt a forgatásairól. Ennek köszönhetően könnyen emészthetővé vált az elsősorban ismeretterjesztőnek mondható előadás.