Belföldön is kék a tenger? Nem, itt Fekete…
Augusztus utolsó hetében, kíváncsiságtól vezérelve útnak indultam a Fekete-tengerre. Tudnivaló, hogy utoljára 2003-ban jártam ott, s az akkori emlékeket próbáltam felidézni a mostani nyaraláson. Nyaralásom rövid összefoglalója következik.
Hétfőn kora reggel, majdnem napkeltekor indultam útnak, hogy nagyjából 700 km-t tegyek meg, s reménykedjek abban, hogy késő estére “földet érek”, s megérkezek az áhított helyre.
Az odáig megtett útról nem írnék sokat, hiszen szerintem mindenki el tudja képzelni, hogy milyen lehetett: hosszú, unalmas, izzasztó. Annyit azért megjegyzek zárójelben, hogy a bukaresti terelőút… na, az olyan, mintha egy kis faluba vezető út lenne. Kétsávos, szekér megy a szélén, annyi kiegészítéssel, hogy hétfőn este(!!) 7 óra környékén másfél órás sort fogadta az odatévelygőt.
De este 11-re, végre valahára, elcsigázva megérkeztem Konstancára, ahol hihetetlenül nagy hőség fogadott, a levegő nagyon párás volt, szinte fullasztó. Szállásomat elfoglalva (magánház) csodálkozva tapasztaltam, hogy furcsa szagok szűrödnek be a meleggel együtt a nyitott ablakon. Először azt hittem, hogy a szobában van állott szag, de hamarosan kiderült, nem, ez az utcáról szűrődik be. Hozzáteszem a város szívében voltam, ahol ilyenre egyáltalán nem számítottam.
Másnap reggel kíváncsian indultam útnak, hogy körbenézzek, beszerezzem a reggelihez valót, majd a tengerparton süttessem hasamat. Rögtön belém csapott a felismerés, Konstanca olyan, mint egy óriási város nyomornegyede, és az elmúlt 15 évben sajnos ez egyáltalán nem változott.
Sajnos azok a képek, amelyek a fent láthatónál sokkal jobban illusztrálnák a valóságot, elvesztődtek, de higgyétek el nekem, hogy mérhetetlenül szemetes sétálóutcánál a mellékutcák csak rosszabbak voltak. Csak ámultam és bámultam. Ez Konstanca? Tudom, hogy kikötőváros, de akkor is. Számomra ez nem ekvivalens azzal, hogy 7 nap alatt 3 alkalommal léptem rágógumiba az utcán, s, hogy bomladozó állatok tetemét kellett elviseljem ugyanott.
Három egymás utáni estén mentem végig ugyanazon a sétálóutcán, csak azért, hogy meggyőződhessek arról, hogy ez nem egy baleset nyoma, hanem a város egyik fő attrakciója… 🙁 Egy összetört autó a város legjobb vendéglői (ezek rendszerint a parton találhatóak) mellett.
De, hogy pozitívumot is tudjak mondani a városról, ilyen kincseket is találhatunk az utcán, ha nyitott szemmel járunk.
Sőt, a régebbi lakóházak is gyönyörűek (lennének, ha felújítanák őket, s nem attól kellene féljen az ember, hogy egy-egy tégla esik a nyakába), amelyek különböző stílusban épültek.
A kikötőben több magánhajó, jacht található. Ebből is látszik, hogy a városban van pénz, hiszen rengeteg volt a látogató. Nem az anyagi résszel van a probléma, azt hiszem, hanem az igényességgel.
Na, és a tenger… 7 alkalommal voltam a tengerparton fürödni, napozni és meglepve tapasztaltam, hogy ez mintha a város egy különálló, jól elhatárolt része lenne. Tiszta volt (a cigicsikkeket leszámítva), a tenger és a part egyaránt. Pedig eléggé hullámzott ahhoz, hogy észrevegyem, ha ez nem így lett volna, de nem, a tenger és a part akármilyen mércével nézve tiszta volt, s eléggé ápolt is.
Végszóként elmondhatom, hogy kicsit csalódott voltam, hiszen arra számítottam, hogy a város összképe az elmúlt 15 évben sokat fejlődött, a tisztaság nagyobb lett, és hogy nem fog majdnem minden sarkon egy-egy kóbor kutya fogadni. Ez sajnos nem így történt, a tengerben úszáson, napozáson és a vendéglőben történő vacsorákon kívül Konstanca sajnos nem igazán tudott más lehetőséget nyújtani (a delfináriumot én már Mamaiahoz kötöm…), viszont ha a tengerpartra szeretnétek menni jövőre nyaralni, viszonylag olcsón (hiszen kolozsvári szemmel nézve az árak ugyanolyanok, mint városunkban, sőt néhol olcsóbbak), s nem nagyon nagy igényekkel, akkor úgy gondolom, hogy számodra is jó választás lehet Konstanca.