“Az iskolában nem mertem megkérdezni: elmehetek magántanárhoz?”
Már egy hónapja elkezdődött az iskola, ezzel a reggeli dugók, tömött buszok, és a tanárok, diákok fejfájása. No meg a szülőké, hiszen rengetegen járnak ebben a tanévben is magánórákra…
A minap a szokásos reggeli dugóban a Facebookomat pörgettem, úgy “elütöm az időt” céllal. A sok, számomra érdektelen játék, megosztott link között egy érdekes dolgot véltem felfedezni:
Egy tanár megosztotta egy másik tanár kollegájának a bejegyzését. A bejegyzésben az állt, hogy kiscsoportos román magánórákat ad diákoknak, nyelvi kompetenciájuk fejlesztéséért. “Olyanokról fogunk beszélni mint, hogy hogyan rendeljenek egy taxit, vagy ételt a gyorsétteremben.” A közzétett poszt második részében pedig az állt, hogy ő is benne volt a bizottságban, amely a kisebbségi románoktatáshoz összeállította a tananyagot.
Egy kicsit meghökkentem. Két dolog miatt: egy, miért kell ehhez magánórára járni egyáltalán? Miért van az, hogy elvégezzük a nyolc, tíz, tizenkét osztály, és még mindig nem tudunk annyira románul, hogy ezek a mindennapi dolgok ne okozzanak gondot? (mert sajnos aki nem érintkezett román közösséggel, az tényleg nem tud!) kettő, hogy értékeli a tanár a saját munkáját, vagy kollégái munkáját, ha a saját Facebookján ilyen dolgokat hirdet?
Persze, tudom, nem a saját diákjait fogadta volna, de valahogy én akkor is visszásnak találom, hogy benne vagyok a bizottságban, aki döntéseket hoz a diákok román nyelv oktatásáról, és közben azt hirdetem, hogy én pénzért oktatom azt, amit igazából az iskolában kellene. (Feltéve, ha tényleg komolyan gondolják ezt a kisebbségi román nyelv oktatását…).
Hová tartunk ezzel a sok magánórával? Lassan minden második tantárgyból kell magántanár. Vagy azért, mert az iskolai oktatás nem elegendő ahhoz, hogy elsajátítsuk a nyelvet (lásd idegennyelvek…), vagy azért, mert túl sok a tananyag, és nem érti meg a diák (leggyakrabban matek, fizika, kémia, infó…).
Hogyan jutott oda az oktatás, hogy nagyon kevesen tudják teljesíteni megfelelőképpen az iskolai elvárásokat úgy, hogy ne járjanak magánórákra? (Természetesen vannak diákok, ez nem kétség, akik nem járnak semmilyen plusz órára…)
Egy átlagos diák napi 7-8 órát ül az iskolában (értsd ezalatt a 5-12. osztályosokat), és ezt követően még ideális esetben legalább 2-3 órát kellene készüljön a másnapra. Emellé jönnek a magánórák, ami az órák mennyiségétől, és hosszúságától függően, még heti 2-3 óra. Nem beszélve a magánórák anyagi vonzatáról… Erről lehet érdemes egy külön cikket írni majd.
Kérdezem én, hogy ki itt a felelős?
Természetesen attól függően, hogy melyik oldalon állunk, mindannyian fel tudnánk sorolni legalább 3-4 érvet a másik ellen, a diákok a tanár ellen, a tanár a diákok ellen.
Tény, hogy a diákokat nehéz lekötni, egyre inkább felgyorsult világunkban, lehet, hogy Harap Alb, és a Moara cu noroc egy picit ómódi, és az is biztos, hogy a diákok olvasási szokásai teljesen átalakultak. Az is biztos, hogy a tanárokat elönti az adminisztrációs feladatok tömkelege, a felmérők javítása, és más olyan dolgok, amelyek megnehezítik azt, hogy ténylegesen a munkájukra megfelelőképpen tudjanak koncentrálni!
Az is biztos, hogy a tanárok egy része már nagyon unja a szakmáját (sajnos), és gyakorta sugározza magából a negatív energiát, nagyon sok tanár egyáltalán nem elég türelmes, és inkább azzal próbálja meg a diákokat tanulásra bírni, hogy megtölti őket rossz jeggyel, és vannak olyan tanárok, akik meglehetősen belátástalanok… Inkább a magánóráikra tartogatják az energiájukat.
Ezek pedig mind-mind nem jó irányba sodorják a tanulást, és a különböző kompetenciákat. Ha minden egyes próbatétel előtt egy más tanár segítségére van szükségük az iskolás diákoknak, akkor miért is járnak iskolába?
Javítani kellene ezen… lehetőleg már tegnaptól!