Ha jobbra húzlak, rögtön bejövök neked? Jó húzások a Tinderen
Nagyjából egy hónapja döntöttem el, hogy kipróbálom én is a Tinder adta lehetőségeket. Nem párt kerestem, csak gondoltam, hogy kipróbálom azt a felületet, ahol rengeteg kortársam találja meg élete szerelmét. Vagy végül mégsem itt találja meg?
A regisztráció nagyjából fájdalommentes volt, annyi furcsasággal, hogy a Facebookom nem volt elegendő már a Tindernek, akarta tudni a telefonszámomat is. Gondoltam megadom, akkor küldött SMS-t és azóta sem keresett…
Komolyra fordítva a szót, ez egy jó lépés olyan szempontból, hogy minimalizálja a fake fiókok lehetőségét, mert egy hamis Facebookot bárki könnyen létrehoz, nem túlságosan nagy erőfeszítés, de amikor már számot is kér az applikáció, akkor valahogy visszatorpanunk. Biztosan akarjuk ezt?
A Youtube-on megnéztem egy pár tutorialt, hogy hogyan tudok egy ütős Tinder-fiókot létrehozni, milyen képek kellene a profilomon legyenek, és csakhamar kiderült, hogy elsősorban olyanok, amivel könnyen el tudom magamat adni, így kiválasztottam a legprofibb fotóimat. Mivel én nem lőttem selfiet az edzőteremben, így mindjárt kevesebb eséllyel indultam a párkeresés göröngyös útján, cserébe viszont feltüntettem, hogy hol tanultam, hol tanulok, meg, hogy még munkahelyem is van, hogy eléggé komolyan vegyenek az arra merészkedő lányok. Ezután a helyzetemet akarta bemérni az applikáció, hogy a hozzám minél közelebb eső lányokat jelenítse csak meg. Minekutána ezen is túl voltunk, egyik jártas barátomat megkérdeztem, hogy van-e valamilyen tennivalóm még, ő pedig felhívta a figyelmemet, hogy figyeljek oda, hogy milyen távolságra állítom be a Tindert, mert könnyen meglehet, hogy marosvásárhelyi, sőt akár nagyváradi lányokat is elém sodor a sors (= az algoritmus). Emellett fokozott figyelmet fordítsak a korcsoportra is, mert ebből is történhetnek félreértések.
Ezeket beállítva a dolog már nagyon egyszerűen működött: a számomra szimpatikus lányokat jobbra, míg a nem annyira szimpatikusokat balra kellett ugye húznom. Azokat, akiket helyből feleségül is vennék, azokat még superlike-olni is tudtam (24 óránként egy alkalommal), ezzel növelve annak lehetőségét, hogy életem párja ott fog heverni lábaim előtt (haha, hát nem igazán történt meg…). A dolgok neheze akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy nincsen korlátlan „húzásom“, és hogy újabb „ismerkedésre“ még további 12 órát kell várnom, illetve, hogy naponta csak 1 super like-om van. Viszont, ha befizetek, akkor korlátlanul tudok húzogatni, meg további összegekért még további like-okat kapni. Természetesen nem éltem ezekkel a lehetőségekkel, viszont elgondolkodtam azon, hogy könnyen meglehet, hogy ezért egyesek képesek is fizetni, abban reménykedve, hogy tényleg ismerkedésre alkalmas a „környezet“.
No, a matcheim után el is kezdtem a lányokkal beszélgetni, és nem is titkoltam a legtöbb esetben, hogy nem életem szerelmét keresem, hanem szeretném megismerni az ottani világot, meg, hogy cikket fogok írni az élményekről.
Nem is kell mondanom, hogy volt olyan lány (amúgy teljesen érthető), aki azt mondta, hogy ő nem lesz a kísérleti nyuszi, és rögtön kérvényezte is a szétválasztásunkat.
Aztán idővel kikupálódtam, és rájöttem, hogy ezzel bizony azért el tudom ijeszteni az embereket, így tegnap írtam meg a többieknek, hogy nincs harag, de most én innen el fogok tűnni, és készül a cikk, a GDPR-t tiszteletben tartva, nem fogok senkiről semmit mondani, megnevezni, képet közzétenni stb.
A beszélgetések viszont nagyon érdekesek voltak! Miről tud két teljesen idegen ember beszélni? Mit tud két olyan ember mondani egymásnak, aki soha nem látta a másikat, csak reménykedik benne, hogy a „vonal“ másik végén az a személy pötyögi a választ, aki a képen van. Arra hamar rájöttem, hogy nagyon tudatosan kell kezelni, és csak irreleváns infókat megosztani másokkal, mert könnyen vissza is tudnak ezzel élni. Fotókat nem küldünk (szerencsére az applikáció keretén belül erre nincsen lehetőség), és csak mértékkel mondunk el személyes dolgokat egy vadidegennek. Ezzel pedig számomra az ismerkedést nagyon keretek közé szorította. Én ha valakivel ismerkedek, akkor általában személyesebb információkat osztok meg magamról, hiszen ez az ismerkedés lényege. Viszont ebben a gépi környezetben nem volt ehhez gusztusom.
Így történt, hogy megtudtam cirka 50 lánytól, hogy mit eszik napi rendszerességgel (fun fact: néha ihletet merítettem, s én is kipróbáltam ezt-azt), meg a kedvenc színüket is, meg hogy mit tanulnak, mennyire szeretik, mivel szeretnének foglalkozni, mit keresnek a Tinderen, mi teszi őket boldoggá (ezt azért nem mindenki árulta el, leginkább azért, mert nem mindenki tudta), de senkit nem ismertem meg igazán. Volt arra példa, hogy találkoztam egy lánnyal, és személyesen is folytattuk a beszélgetést, de volt olyanra is, hogy valakinek eléggé udvariasan megírtam, hogy sajnos én nem tudok percenként válaszolni, és ezt sértésnek vette, majd a buszon szúrós szemmel nézett engem, én pedig nem voltam rest odamenni (életemet kockára téve), és elmondani, hogy hellószia, megismerlek, s értem a harag okát.
Ezeket az esetek leszámítva rájöttem arra, hogy a Tinder ismerkedésre tényleg nem igazán alkalmas. Legalábbis nem olyan típusú ismerkedésre, amit én preferálok, max olyanra, hogy megtudjuk, hogy a másik párt keres-e, illetve, hogy mennyire érdekelné az, hogy találkozzatok kettesbe valakinél, és a beszélgetés helyett a tettek mezejére lépjetek… Nem, nem csak Trollfocinak írta azt egy lány, hogy őt abszolút nem érdekli a fiú, csak az, hogy mit tud. Ilyen lánnyal én is találkoztam (szerencsére csak 1-gyel).
Minden olyan felületes a Tinderen, mint gyakorta a való világunkban. Igazán nem érdekel a másik, inkább az egész arra megy ki, hogy neked minél kevesebb erőfeszítéssel, minél jobb legyen. Arra, amire ki lett találva az app, gyakorlatilag teljesen használhatatlan, egyszerűen 2-3 kép és egy rövid bemutatkozószöveg, valamint sok chatelés se váltja fel azt, hogy találkozz valakivel szemtől-szembe, és beszélgessetek. Tehát ismerkedésben, párkeresésben szerintem megbukott a Tinder. Biztosan vannak olyan emberek, akiknek ez használható ismerkedésre is, sőt ismerek több párt is, aki az app segítségével ismerte meg a másikat, és már hosszabb ideje együtt vannak, de mindegyik esetében volt valami plusz, közös ismerős, véletlen találkozás. A Tinder ilyen formában egy egészen veszélyes játék, hiszen azzal tudod hitegetni magad, hogy nagyon sok emberrel tartod a kapcsolatod, sőt, akár barátaid is vannak, sőt, akár szerelmes is vagy, de sajnos ezek a legtöbb esetben csak önámítások. Valójában egyáltalán nem ismerjük a másikat.