Megnéztem, tetszett, igyekszem nem spoilerezni- A viszkis
meSzessziós kikapcsolódásképp elmentem és megnéztem a Viszkis című játékfilmet. Sokat írt róla a média, s ha már Kolozsvárra is elhozták, gondoltam, hogy vesztenivalóm nincsen, tehát elmentem. Nagyon régen jártam már moziban, én is a kényelmes fiatalokhoz tartozom, akik inkább otthon ülnek és Netflixeznek.
A film a Viszkis gyerekkorának bemutatásával kezdődött, annak minden viszontagságával együtt. Ezután következett a katonaság és a mód, ahogy átszökött Magyarországra. A történetről nem beszélnék, mert azt gondolom, hogy mindenkinek érdemes inkább megnéznie. Kritikát sem írok róla, mert vannak nálamnál jobb szakemberek erre.
Egy kicsit arról írnék, hogy mennyire befolyásoló szerepe van az ember életében a gyerekkornak. Több interjúban is Ambrus Attila elmondta, hogy édesanyja fiatalkorában elhagyta, ezután nagymamája nevelte, majd, miután ő meghalt került kézről-kézre, bentlakásba, majd javítóintézetbe. A folyamatos megaláztatásból és igazságtalanságból volt elege ennek az embernek. A film nagy hangsúlyt fektet erre, és úgy gondolom, hogy jogosan.
Sokan felháborodtak, hogy egy “bűnözőből” miért kell hőst csinálni. Jelentem, a film egyáltalán nem farag belőle hőst, senkiben nem maradt az az érzés, hogy hú, de hősies ennek az embernek a viselkedése. Ezzel ellentétben nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy bemutassák azt, hogy mennyire fontos szerepet játszanak az ember gyerekkorában a szülők. A folyamatos szegénység és megaláztatás nem tett jót semmilyen szempontból az embernek. A film nézése közben szerintem nagyon fontos azt figyelni, hogy mennyire elismerésre vágyott a főszereplő. Egy időn túl már nem csak a pénzért csinálta, hanem magáért a figyelemfelkeltésért. Azt is fontos észrevenni, hogy míg a Viszkis nem tekinthető “alvilági” személynek, addig a filmben szereplő társa (a hokiedző fia) kimondottan az. Ebből aztán következik, hogy a főszereplővel szimpatizál a néző, senkitől nem hallottam azt, hogy azért bizony-bizony rossz ember volt. Az igazi interjúkban is megoszlik róla a vélemény, leginkább kor szerint tagolódik. Ami szerintem nagyon jóvá teszi a filmet az az, hogy a filmben szereplő Viszkis és a valódi személy nem különbözik nagyon.
Mivel a film a ’90-es évek közepe felé játszódik, sokkal kevésbé volt hangsúlyos a bankok jelenléte az egyszerű ember életében. Kevesebben tartották a pénzüket bankban, az őrző-védő technika is jóval fejletlenebb volt. Akkor még a postán is jelentősen több pénz fordult meg, és ezeket a biztonsági réseket használta ki a Viszkis. Több helyen is az olvasható róla, hogy kiemelkedően értelmes, agyafúrt emberről beszélünk. Ezt mutatja be a film is.
Miközben néztem, elfelejtettem, hogy magyar filmről van szó, mert az igazat megvallva, sajnos a magyar filmipar az elmúlt években nem tudott igazán nagyot durrantani, a kis költségvetésű filmeken pedig meglátszott nagyon a pénzhiány. Vagyis egy minőségi filmről beszélünk, ami szórakoztató és egyben elgondolkodtató.
Egy szó, mint száz, aki teheti nézze meg! Megéri! Szerintem senki nem fog benne csalódni.