Változik az érettségi módszertana. Parasztvakítás az egész, vagy tényleg jelentős a változás?
Pár éve a jól megszokott módon, bejáratott kritériumok szerint zajlik az érettségi: a diákok, mint a birkák, csinálják, kínlódnak, hogy minél több anyagot, minél több részlettel megfűszerezve megjegyezzenek, hogy aztán legalább a nyár ne csak erről szóljon.
Picit irigykedve néztem a múlt évben a 11-es diákokat, hiszen nekik még van egy évük az felkészülni, és amúgy is könnyebb lesz nekik, mint nekünk. Az idei változásokról megjelent egy cikk a Transindexen, arról most én nem írnék, az itt elolvasható. Én inkább a teljes vizsgával kapcsolatosan írom le a véleményemet, illetve megkérdeztem pár érettségire készülő kolozsvári diákot, hogy nekik mi a véleményük a változásokkal kapcsolatosan. Arra voltam kíváncsi, hogy örvendenek-e annak, hogy románból magyarként kisebbségi (értsd: egyszerűsített) tételt kell írjanak, illetve annak, hogy most, télen lesz a szóbeli rész. Ők így nyilatkoztak:
Csikós Alíz, a János Zsigmond Unitárius Kollégium humán szakos diákja:
“A tavaly, amikor megkaptuk az újfajta tételt, nagyon örültem, mivel szerintem sokkal könnyebb, mint a régi. Ezáltal egy fokkal könnyebb lesz érettségizni románból, mint eddig.”
Tarsoly Barnabás, az Onisifor Ghibu természettudományi szakos diákja ezt válaszolta:
“Nem nevezném feltétlenül könnyített tételnek, ugyanis elvesznek 10 pontot az érveléses feladattól, ami alapvetően a legkönnyebb rész, és ezt a 10 pontot egy viszonylag nehezebb feladathoz adják hozzá. A III. tételnél jó ötlet volt a 400 szó. Nagyjából ugyanolyan szintű, mint az előttünk lévőknek, nincsen nagy különbség. Egyértelműen örvendek, hogy a szóbeli vizsga most lesz.”
Fodor Zsófia, a Báthory István Elméleti Líceum matek-infó szakos diákja:
“Sokkal jobb ez a könnyített tétel, mert szövegértelmezésre megy az egész első tétel, és nem értelmezésre. Ez pedig sokkal hozzáférhetőbb a mai generációnak.”
Tussay Csongor, az Apáczai Csere János Elméleti Líceum diákja:
“Mindenki örül, amikor azt hallja, hogy könnyített tétel. Szóval szerintem már csak a tudat, hogy könnyített, pozitív hatással van ránk. Ettől eltekintve ugyanúgy kell készülni a vizsgára.”
Szalantai Gellért, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum diákja:
“Az, hogy szövegértéses tételt kapunk románból, egy részről jó azoknak, akik értik a román nyelvet, és van egy gazdagabb szókincsük, másrészt viszont azoknak, akik küszködnek a nyelvvel, jobb lett volna a régi tétel.”
Én, hogy már leérettségiztem, elmondhatom, hogy ez eléggé stresszes időszak a diákok életében. Maga az érettségi és a velejáró hercehurca. Emellett viszont az egyik legjobb része az iskolás életnek a ballagás, a szerenádok. Ezeket mindenképpen használjátok ki, mert garantáltan ezek maradnak meg, és nem az, hogy milyen tételt kaptatok az érettségin.
Relatíve sok cikket tettünk azzal kapcsolatosan közzé, hogy milyen problémák vannak a tanügyi rendszerrel. Magyarországon a diákok tüntetnek ez ellen. (Hangsúlyozom, nem a tanulástól akarnak megszabadulni, hanem azon információk tömkelegétől, amelyek teljesen feleslegesek, hiszen rövid időn belül elfelejti őket az ember.) Most inkább arról beszélek, hogy milyen is az érettségi. Nem mondhatom, hogy teljesen felesleges dolog, mert nem az. Az ember sokat tanul belőle (és itt nem a tananyag mennyiségről beszélünk), megtanulja, hogy hogyan kezelje azt a stresszhelyzetet, amit az érettségi produkál.
Emlékszem, hogy mindannyian kikeményített ingben, feszengve ültünk a padokban a román érettségin (érezzétek a költői túlzást, az inget szerintem már régóta nem keményítik…) és mekkora kő esett le a szívünkről, amikor megláttuk a tételt. A magyar gyerekek nagy részének a román nyelv és irodalom a mumusa, mivel nem beszélik eléggé jól a nyelvet, így gyakorta nem értik meg az összefüggéseket a tanult dolgok között. Ennek az az előnye, hogy a román érettségin kevesebbet kellett gondolkodni, talán többet bebiflázni. Jól begyakorolt sémák alapján körmölsz, írod meg a sok száz szavas fogalmazást, vigyázol arra, hogy biztosan jó szóval kezdd a bekezdést, különben úszott a pont. A román tanárok az iskolákban erre könnyen felkészítik a gyereket. Persze adódik itt is kivétel. Eléggé nagy számban buknak el a diákok a román érettségin. A kérdés az, hogy a “könnyített tétel” fog-e ezen valamit változtatni. (Én személy szerint reménykedem benne.)
A magyar nyelv és irodalom tétel az évek során egyre könnyebb lett. Mondják… Hát ez a múlt évben nem így volt. Az egyik legbonyodalmasabb tételt kaptuk: Zrínyit. Nem kimondottan azért bonyodalmas, mert az összefüggéseket nehéz megérteni, vagy azért, mert különböző latin szavakat kell használni, hanem azért, mert sok száz évre van tőlünk az eposz cselekménye. A cizellált mondatok, amelyeket a diákok megpróbálnak idézni (“Adj pennámnak erőt, ugy irhassak mint volt”) nagyon messze állnak a hétköznapi nyelvtől és az általunk olvasott irodalomtól. Persze lehet azt mondani, hogy keveset olvasunk, hogy az iskolákban nagyon kicsi a követelmény magyarból, de még akkor is nehéz lenne ez a tétel, ha mondjuk kétszer ennyit olvasnánk.
A többi tantárgy érettségi tételeibe nem fogok belemenni, mivel matekből nem érettségiztem 🙂 (azért tegyük hozzá, ezt nem minden pillanatban érzem akkora előnynek, mint gondolnátok), a többi tantárgy pedig minden szak számára különböző. A matek egyesek szerint viszonylag könnyű, mások szerint viszont piszok nehéz. A kémia, fizika, biológia, történelem, földrajz tételekről mindenkinek más a véleménye. Én alapjában véve nem tartom olyan bonyodalmas dolognak az érettségit, inkább a körítést tartom bonyolultnak. És elkeserítőnek találom a dolgot körülölelő félelmet: azt, hogy a diákok nagyon félnek, hogy mi lesz, és a tanárok is. Ami szerintem abszurd. Ha az érettségi követelményei egyértelműek lennének mindenki számára, s nem árulnának zsákba macskát, akkor nem kellene ennyire félni. Nyugaton az érettségi gyakorta jóval nehezebb, van olyan hely, ahol nem 3 órát tart, hanem 6 órát, és a jegybe nem csak az ott produkált dolog számít bele, hanem éveken keresztül gyűjtik a diákok a pontokat, s hatékonyan felkészülnek belőle. Az lenne az ideális változás, ha egyértelmű lenne a követelmény, s a diákok 80%-a legalább átmenne az érettségin, nem pedig az lenne, hogy különböző megyékben nagyon jól szerepelnek a diákok, más megyékben nagyon rosszul. Évente legalább egy botrány szárnyra kap, hogy valaki valakinek a zsebébe csúsztatta a pénzt, hogy valaki áthágta a szabályt, a zsebében mobil volt, fülében fülhallgató, s fejében zűrzavar.
Lényegében azt érzem, hogy érdemben most sem változott semmi, sajnos. Lehet, hogy kevesebb szót kell írniuk a diákoknak egy-egy fogalmazáshoz (ami szerintem nagyon szomorú, főleg, hogy nagyon sokan végig is számoltuk a szavakat, nehogy véletlenül egy megkeseredett tanár végigszámolja, és 20 szóval kevesebb jöjjön ki, s fele pontszám menjen a levesbe…), de ettől függetlenül a követelmények ugyanazok, amik a szüleinknek is voltak. Ion továbbra is szerelmes a földekbe, Riga Crypto, aki egy gomba, egy nővel szeretne kapcsolatba lépni, és arra kéri, hogy maradjon vele az árnyékban, Ottliknak az iskolája a tűrések a határán van, Báró L-né nem akar válaszolni a levelekre, és így tovább, hogy csak olyan dolgokat emeljek ki, amelyek minden végzős diákot nyomorgatnak. Szerintem az lenne az ideális, ha a diákokat megtanítanák gondolkodni, megtanítanák a száraz tananyag mellett arra, hogy hogyan érveljenek, miért veszélyes, hogyha Európában a politikai szélsőségek újra szárnyra kapnak, és hogy tényleg hogyan tudnak csoportban dolgozni úgy, hogy nem egy diák húzza a kurtát. Hiszen ha kilépnek az életbe, akkor ilyen dolgokra lesz szükségük a mindennapokban az irodalom mellett. És hangsúlyozom, az irodalom és a humán műveltség véleményem szerint nagyon fontos, viszont sokkal észszerűbben lehetne oktatni!
Minden érettségizőnek kívánok sikeres felkészülést, hiszen ne feledjétek: “Lângă fereastră, unde-n colţ, Luceafărul aşteaptă”. 🙂