Múlt szerdán már minden diák otthon dekkolt, s sorozatozott, ezerrel nyomta az instát, pihent, viszont lassan egy hét elteltével legtöbbünkben felmerült a kérdés, hogy és akkor hogyan tovább… Választ egyelőre még sajnos nem tudott nekünk senki adni, de elkezdődött valami az online térben tanítás terén.

Az első pár napja az itthonülős történetnek tetszett, lehetett tudni, hogy március 22-ig tart, addig még nem is árt, gondoltam, s elkezdtem tervezgetni, hogy milyen feladatokat látok el az itthonülés ideje alatt.

Az egyik ilyen az államvizsgám írása volt, aminek ugyan már hónapokkal ezelőtt nekifogtam, úgy terveztem, hogy namajdmost, teljes mellbedobással fogok tudni haladni vele.

Aztán eltelt pár nap, és kiderült, hogy bizony legalább április közepéig eltart ez a dolog, de még semmit se lehet tudni pontosan, hogy április vagy május lesz a történet vége…

Ezzel párhuzamosan lassan ugyan, de a Facebook csoportokban kezdtek megjelenni az egyetemi tanáraink által közzétett értesítők, hogy itt és itt megtaláljuk a feltöltött anyagot. Egyesek csak az előadások bemutatóit tették közzé, mások egészen komoly videós összeállítással készültek, ahol el is magyarázták az anyagot.

Nem kis meglepetésemre szolgált, hogy ilyen gyorsan adaptálódtak a tanárok a kialakult helyzethez. Ugyan a megoldás nem hibátlan, hiszen sokan csak megnyitják (vagy még meg sem nyitják az előadást), és mennek tovább, nem igazán születnek kérdések az anyag kapcsán (ami személyesen mindenképpen másként lenne), viszont mindenképpen jelentősen több, mint a semmi.

Ami számomra meglepetés volt (én egy órára járó diák vagyok), hogy mennyivel másabb az, hogy egyáltalán nem hallottad az anyagot előzetesen, senki nem beszélt róla, és te kell megismerkedj vele, ez sokkal bonyodalmasnak tűnt, mint általában, ahogy én azt már megszoktam.

Nehezebben megy a kommunikáció tanár-diák között. Egyrészt, mert természetesen a tanárok nem tudnak egész nap a gép előtt ülni, illetve lassabban tudnak válaszolni a feltett kérdésekre, lévén, hogy több e-mail is érkezik nekik, mint általában szokott.

A másik probléma a fórumok hiánya. Értem ezalatt azt, hogy mi pl. az egyetemen Moodle-t használunk arra, hogy megkapjuk a tanároktól az anyagot, és arra is, hogy kommunikáljunk vele. Ebből kifolyólag el lehet képzelni, hogy mennyire működik jól a felület, amikor több ezer diák használja (megsúgom, semennyire), és ez is egy komoly probléma. Sokkal jobb lenne olyan konferenciabeszélgetéseket létesíteni, vagy esetleg feltöltött videókat megnézni, ahol a tanárok beszélnek, és úgy magyarázzák el az anyagot, mint így, hogy nekünk kell kérdésünk legyen. Ehhez azért az embernek már kell legyen egy rálátása a témára, és sokkal figyelmesebben kell elolvasni az előadás anyagát és a háttér anyagot. Sőt, még így sem biztos az, hogy úgy megértjük az anyagot, mintha valaki elmagyarázná nekünk. Sokkal személytelenebbnek tűnik az egész, és valamiért nekem legalábbis, nehézkesebbnek.

Innen is látszik, hogy ugyan a technológia fejlődött már ebbe az irányba (is), még mindig kevés az olyan felület, amelyet a tanárok ismernének, elérhető lenne mindenki számára és hasznos.

Számomra a másik nagy problémát az online adatbázisok elérése jelenti, jelentette. Ez most megoldódni látszik a mi egyetemünkön, de elképzelhető, hogy más helyeken nem. Ahhoz, hogy érdemben tudjak kutatni, akár az államvizsgámhoz, akár ahhoz a tudományos cikkhez, amit hamarosan publikálni szeretnék, szükségem lenne az euromonitor adataira, a statista kimutatásaira, de akár egy-egy olyan könyvtári könyvre, amire hivatkozni szeretnék. Ez sajnos nem megoldható, mert az egyetemeknek nincsen VPN-jük, és így az itthoni hálózatról nem elérhetőek az oldalak, illetve szkennelt verziója a könyvtári könyveknek nincsen (legtöbbnek), így azokat is csak úgy tudom böngészni, ha bemegyek a könyvtárba. Oda most viszont nem lehet.

De ez csak az első hét volt, reménykedem benne, hogy az idő múlásával majd javulni fog a helyzet. (Pár hét múlva majd egy másik cikkben újra referálok a dolgokról.)

Én bizakodó vagyok az online oktatást illetően. Abban reménykedem, hogy a kényszer hasznos változásokat fog hozni az amúgy sok helyen kritizálható oktatásunkba, és, amint lejár a járvány, ezeknek ismeretében könnyebben fogunk tudni majd tanulni, előadásokra járni (vagy akár online követni őket), vagy a könyvtári könyveket “kölcsönözni”…

Comments