“Villantott egyet, aztán megkérdezte, hogy mi lesz?” Visszatérésem a Tinderre
Nagyjából egy éve tettem utoljára próbálkozást a Tinder irányába, teljesen amatőrként vágtam bele, és próbáltam megérteni a logikáját, illetve azt, hogyan is lehet ismerkedni egy olyan felületen, ami nem a kapcsolatok elmélyítéséért jött létre. Idén egy kicsit talán másként látom…
Mielőtt még valaki abban reménykedik, hogy egy szaftos Tinderes kalandról lesz szó, azt el kell szomorítsam. Ilyenről szó se volt, mindössze úgy döntöttem, hogy picit másként állok hozzá a felülethez, és megpróbálom komolyan venni, ergo úgy keresgélni ott, mintha tényleg ismerkedni szeretnék. A hatás érdekes volt. Nem tudom konkrétan mihez hasonlítani, talán ha egy dalt kéne válasszak, ami szimbolizálja a dolgot, az a Carpe Diem Álomhajó című száma lenne.
Tél volt, hó esett, egy decemberi hajnalban keresgéltem az appok között, éppen úton voltam egy főzéses forgatásra, amikor is megláttam a Tindert magányosan a telefonomon. Nem, nem sajnáltam meg, hanem úgy voltam vele, hogy egy újabb próbát megér, ha nem érzek rá, legfeljebb írok róla egy cikket.
Kicseréltem a képeimet, kicsit változtattam a bio-m szövegén, és kész is, már kapós ifjú lettem (nem).
Pár napig nem nyitottam meg az appot, aztán egy hétköznap délután beállítottam a szűrőt, hány éves lehet a kiszemelt partner, milyen távolságra lehet maximum tőlem. Úgy döntöttem, hogy csak szépen, precízen beállítva lehet sikeres a hadművelet, szóval mindent beleadtam.
Pár hétig csak húztam ide-oda, pár lánnyal chatteltem, voltak olyanok, akik rögvest felejtősek lettek, voltak olyanok, akik első látásra szimpatikusak voltak, de egy-egy olyan mondatot ejtettek el, hogy majdnem leesett az állam, viszont pár hét után volt egy találatom, egy nálam fiatalabb lány, aki átutazóban volt Kolozsváron (ezért megjelenítette az alkalmazás).
A match után nemsokkal beszélgetésbe elegyedtem vele, nagyon szimpatikus volt, értelmesnek tűnt. Megtudtam, hogy azért regisztrált elsősorban, mert nincsen sajnos túlságosan sok szabadideje, és ez a felület kitűnő helynek bizonyult arra, hogy fiúkkal ismerkedjen. Aztán nemsokára kiderült az is, hogy végül is nem sikerült értelmes emberrel találkoznia itt stb. Én voltam a legjobban meglepődve. Teljesen értelmes, kedves és szép lány volt, kezdett megdőlni a teóriám a Tinder kapcsán. Valamiért bennem mindig az volt, hogy oda leginkább azok az emberek regisztrálnak, akik nem tudnak élőben normális emberi kapcsolatot teremteni (de amint a mellékelt ábra mutatja, ez nem feltétlenül igaz).
Aztán elkérte a számom, hogy tudjuk más felületen tartani a kapcsolatot. Eddig minden oké is volt.
Természetesen a másik chatprogramban folytattuk a beszélgetést, ám nekem eléggé sűrű volt az életem (és aki kicsit is ismer, tudja, hogy eléggé nehezen válaszolok üzenetekre, van olyan, hogy napokig kell várni), így kicsit ritkultak az üzenetváltások, mígnem egy reggel arra ébredtem, hogy három kép érkezett a lánytól. Azelőtt is küldött képet, hogy éppen mit eszik stb, de ez sokkal másabb volt. Két kép hiányos öltözetben, egy pedig teljesen meztelenül a tükör előtt… A leírás csak simán annyi volt, hogy éppen eszembe jutottál…
Nem kicsit voltam meglepve, hiszen nem találkoztunk személyesen soha, nem is ismertük egymást csak interneten keresztül, ott pedig én azért eléggé elővigyázatosan osztok meg dolgokat, tehát nem meséltem el neki az összes féltett, dédelgetett titkom, csak teljesen hétköznapi dolgokat. Ezzel szemben ő máris küldött egy nude képet…
Tanácstalanságomban nem tudtam, hogy mit is írhatnék vissza. Természetesen nem akartam álszent sem lenni, de ez azért mégiscsak sok(k) volt nekem. Hát visszaírtam, hogy “ezt biztos nekem akartad küldeni?:)” Ekkora lepődtem csak meg igazán… Jajj, basszus, bocsi, nem, nem Neked ment, majd törölte a képeket a beszélgetésből. Teljesen tanácstalan voltam, ezután már nem írtam neki semmit, ő se nekem, maradtak a “törölt üzenetek”.
Pár hét múlva, nemsokkal karácsony előtt írt rám újra, hogy végül is mi lesz? Én meg visszakérdeztem, hogy mégis mit gondol, mi lesz?
“Lefekszünk, s kész?” – kérdezte
Én pedig csak álltam, és néztem magam elé, mert megsajnáltam. Vajon milyen lehet az önértékelése annak, aki ilyet kérdez?
Azóta én töröltem a beszélgetést és a Tindert sem nyitottam meg, illetve eltelt egy pár hét, ami alatt többször átgondoltam a dolgokat.
Valamiért úgy érzem, hogy nincs eléggé komolyan kezelve az interneten történő ismerkedés problémája. Nem, nem arra gondolok, hogy otthon megmondják, hogy kislányom, kisfiam (mert fiúk esetén se tartom elfogadhatónak!), ne küldözgess ilyen képeket, mert nem helyes. Amúgy mindenki maga döntse el, hogy kinek küld ilyen képet, vagy egyáltalán küld-e, illetve ezt mennyire tartja helyesnek vagy sem.
Viszont azt gondolom, hogy ezzel lehetőséget adhatunk a zsarolásnak, illetve annak, hogy az intim fotónkkal “egy kocsmaasztalon kössünk ki”. Hiszen hiába tudjuk mindannyian, hogy ilyen esetben nem az áldozat a hibás, aki jóhiszeműen elküldte azt a fotót, hanem az, aki ezt követően megmutatja másoknak, mégis jobb átgondolni és számolni azzal, hogy milyen következményei lehetnek. Sorolok párat, amiről hallottam, olvastam:
- pár év múlva visszaköszön a fotód az interneten (akár, mert valaki akarattal közzéteszi rólad, akár azért, mert véletlenül feltörik a fiókját és tele lesz vele az internet)
- ha nem jó kezekbe kerül a fotó, könnyen megtörténhet, hogy lelkileg igencsak megviselő következmények érnek majd (elküldik a barátaidnak, rossz híredet keltik stb.), és sajnos – nem sajnos, az emberek megítélését ez igenis befolyásolhatja
Ez csak a két leggyakoribb dolog, ami megtörtént, megtörténhet az ilyen képekkel, ezeknek számos variációja, és kombinációja is lehetséges, amelyekre se ti, se én nem gondolnék.
Ezért azt ajánlanám, hogy mielőtt egy ilyen képet elküldesz, mindenképpen bizonyosodj meg a következő dolgokról, hogy leminimalizáld a rizikóját annak, hogy visszaélhetnek vele:
- személyesen találkoztál már az illetővel, többször is
- bizonyosodj meg róla, hogy nem trófeaként gyűjti ezeket a képeket, időközben ez könnyen kideríthető, akár úgy, hogy megmutatja, akár úgy, hogy érzelmileg zsarolni kezd ezzel, hogy de miért nem?
- gondold át, hogy legrosszabb esetben mi történhet a képpel, és gondold át, hogy ténylegesen hátráltat-e valamiben
- semmiképpen ne küldd el csak azért, hogy valakit meggyőzz vele, azt gondolom, hogy az esetek túlnyomó részében nem azt a hatást éred el, amit szeretnél
- ne ezzel akard elmélyíteni a kettőtök között levő kapcsolatot, legyen ez csak egy “plusz” dolog
Viszont, ha úgy érzed, hogy ez neked nem fér bele, mert nem vagy felvállalós, vagy egyszerűen kényelmetlenül érint a dolog, merj nemet mondani! Aki ezt követeli tőled, az nagy valószínűséggel később visszaél(het) vele, ezért elsősorban magad miatt, nyugodtan mondj nemet.
Semmi baj nincs azzal, ha valaki ilyen fotót kér, kap (abban az esetben, ha kéri), viszont nem találom normálisnak, hogy “csak úgy” küldj egyet. Ha kéretlenül küldesz ilyen fotókat valakinek, az már az interneten történő zaklatás fogalmát is kimerítheti, ami viszont büntetendő. Teljesen normális az is, hogy nem küldesz ilyen fotót, senki nem mutogathat ezért ujjal rád, aki viszont megteszi, annak alapból nem szabad ilyen képet küldeni.
Ne értsetek félre, a cikkem elsősorban nem moralizáló akar lenni, felnőtt emberként mindenki azt csinál a testével, amit akar, annak és úgy küldi el a róla készült fotót, ahogy szeretné. Mindössze arra szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy gondoljatok át egy ilyen döntést, mert ténylegesen rossz lehet a dolog kimenetele, ha nem vagytok eléggé elővigyázatosak!
És hogy én milyen következtetést tudtam ebből levonni? Azt, hogy én a Tinderhez talán túlságosan konzervatív vagyok, nekem még mindig sokkal jobb élmény személyesen ismerkedni valakivel, majd “bejárni a hagyományos utat”, mint egy applikáción keresztül. Emellett pedig, nekem néha-néha meghökkentő az, amit mások megosztanak magukról, bennem valahol ott van egy limit (vagy nevezhetjük prűdségnek is), ami ezeket a dolgokat ilyen formában nem engedi meg…
A fotók csak illusztrációk.