Spotify vagy Deezer? Vagy inkább töltögessem le a zenéket? Az olyan 2010…
Újabb sorozatot indítok a Hoppipollán, ami leginkább hétköznapi (nem túl világrengető) problémákra ad választ, tanácsot. Ezúttal az online zenehallgatás előnyeiről fogok írni.
Nem fogok nektek nagy újdonsággal szolgálni, ha azt mondom, hogy szeretek zenét hallgatni. Nagyon. A zenéhez pedig szerintem négy dologra van szükség: hangulatra, eszközre, amiről hallgatni lehet (értem ezalatt a fülhallgatót), meg némi zenei ízlésre, illetve természetesen zenére… Na de azt honnan?
Eszközökről beszéltem már, és hamarosan készülök még egy cikket szentelni egy jó fülhallgatónak. A zenei ízlést kevésbé tudom befolyásolni, de készülök majd zenei ajánlókat is írni, viszont az appok kapcsán gondoltam, írok nektek egy rövid kis ajánlót.
Már vissza se tudok emlékezni arra, hogy mikor kaptam meg az első eszközömet, amiről zenét lehetett hallgatni, talán 7-8 éves koromban egy CD-lejátszó volt, aztán utána egy MP4-es lejátszó, majd azután jött csak a telefon. Ezt miközben leírom, magam is elcsodálkozom, de én még tekergettem kazettát, sőt, apáéknak egy egész fióknyi kazettájuk van.
Régebben a rádiót hallgatva ismertük meg a legújabb slágereket, és ennek köszönhetően vannak olyan zeneszámok, amelyek nem kaptak eléggé nagy reflektorfényt, pedig sokak szerint megérdemelték volna. Napjainkban, amikor az internet már mindenhol ott van, ez teljesen átalakult, és jelentősen fel is gyorsult.
Rengeteg együttes van a piacon, nagyon sok koncertre lehet eljutni, hiszen már az sem számít luxusnak, 25-30 lejes jeggyel, egészen ismert előadók koncertjeit hallgathatjuk. Na, de a hétköznapokban?
Régebben én is, mint minden jó ember, YouTube Downloaderrel szedegettem le az éppen aktuális slágereket az internetről (torrentezni nem tudok… tudom, tudom, én se értem meg, hogy hogyan lehet az, hogy valaki nem tud torrentezni), és töltöttem fel az MP4-re, azután pedig a telefonomra. Hogy kicsit képbe kerüljetek, ez nagyjából 2010-ben lehetett, akkoriban Lady Gaga volt a legnagyobb kedvencem, egyfolytában a Bad Romance és a Paparazzit hallgattuk (idén szilveszterkor pedig felidéztük gyerekkori emlékeinket Gagával). Fel se merült bennem, s másban sem, hogy nem elég jó a minősége,” há’ ez hogyne lenne jó minőségű, bolond vagy? A YouTube-ról szedtem”, és simán küldözgettük egymásnak az osztálytársaimmal Bluetooth-on a tartalmakat (sokan azért se vettek Apple termékeket, mert azon ugye nem lehetett küldözgetni zenét). Ez egy bő fél évtizeden keresztül ment, nagyjából 2014 után került be a köztudatba, hogy vannak itt már zenei szolgáltatások, mint az Apple Music, Deezer – Spotify akkoriban még nem volt.
Nagyon sokan nagyot néztünk, hiszen elképzelhetetlen tartottuk, hogy fizessünk azért, hogy zenét hallgassunk. Külföldön élő unokabátyám már akkoriban Spotify-t használt, és nem értettem annyira a koncepcióját.
Aztán az első Apple-termékemmel kipróbáltam a Apple Music-ot és meglepődtem… Új szintekre vitte nálam a zenehallgatást, de tényleg. Nem csak az a 100-200 szám állt rendelkezésemre, hanem mások is, ráadásul olyan számokat ajánlott a szolgáltatás, amiket ugyan hallottam már, de nem tudtam a címüket, így aztán feledésbe is merültek.
Emellett pedig a zenéket le is tölthettem a készülékemre, és nem is volt annyi macera, hogy töltsem le a gépre, aztán nyissam ki a programot, tegyem rá, hangoljam össze, és tegyem át. Egészen szimpatikusnak tűnt, viszont akkoriban iskolásként még elképzelhetetlennek tartottam, hogy fizessek ezért. Ekkor derült ki, hogy Spotify ugyan nincsen nálunk, de az alkalmazásukban van olyan, hogy nem kell fizetni, és reklámokkal megtűzdelve tudok interneten zenét hallgatni.
Rengeteg keresgélés után egyik barátom németországi Apple-fiókjával telepítettük a telefonomra a Spotify-t, aztán kerestünk egy ingyenes VPN-appot, amivel be tudtam jelentkezni külföldön (ugyanis nagyjából 2 hétig engedélyezte a szolgáltatás, hogy olyan helyről hallgass zenét, ahol nem elérhetőek). Ez így is ment nagyjából addig, ameddig meg nem jelent valamikor 2018 elején a Spotify. Azóta sokkal egyszerűbb az élet…
De milyen előnyei is vannak a szolgáltatásnak?
- nekem fontos, hogy valamivel támogatom az előadókat (ugyanis nem csak ilyen gigamega előadókat hallgatok, hanem egészen kicsiket is), tisztában vagyok vele, hogy nagyon kis összeg, amit a Spotify után kapnak, de mégiscsak etikusabb, mintha lopkodnám
- legtöbbünknek majdnem korlátlan mobilinternetre van, ezért az nem jelenthet problémát, hogy nagyjából 500 megát leszív havonta, ahhoz, hogy ténylegesen kitűnő minőségben hallgassuk a zeneszámokat
- mindig az aktuális kedvenceimet hallgatom, és azokat az előadókat, akiket szeretnék
- figyeli a zenei ízlésem, és feldob új előadókat és számokat
- kevesebb helyet foglal egy app a telefonomon, mint 1200 zeneszám (nagyjából annyi van most a kedvenceim között)
- tényleg soha nem fogyok ki a zenéből…
- tanuláshoz gyakorta hallgatok zenét, és nem akarok feltétlenül Rihannát hallgatni, miközben éppen etikát tanulok, de nem biztos, hogy a relaxációs zenébe nem bolondulnék bele 2-3 óra után…
Tehát inkább hol hallgassunk zenét? Egyértelmű, hogy Deezer-en vagy Spotify-n. Egészen más élmény, és alapjában az a 20-25 lej, amit havonta ezért ki kell adjunk, egy pár sör és pár csomag chips ára. Nem kevés, de azért nem is olyan rengeteg. Természetesen nem vagyunk egyformák, viszont mindenképpen ajánlom, hogy a Trial verzióját próbáld ki egy ilyen szolgáltatásnak. Azután, azt hiszem, hogy úgy se akarsz már tőle már megszabadulni…