A lány, aki megváltoztatta az életem! Boldog születésnapot, Gesz!
Igen, jól olvassátok, a lány, aki minden napot színesebbé tett, és minden pillanat egy kihívás vele, néha, mert annyira kreatív dolgokat talál ki, hogy a szó is bennem ragad, s néha azért, mert tinédzser!
Sajnos nem ma van a Facebookon a testvérek világnapja, bár én minden évben erre a napra tenném, hiszen ez volt az a nap, ami megváltoztatta az életem. Jó irányba!
Nem nehéz visszaemlékezni, még én is eléggé kicsi voltam, de minden pillanatára emlékszem annak az érzésnek, amikor kiderült, hogy végre testvérem fog születni! Suliból mentem anyával hazafelé, amikor bejelentette a nagy hírt.
8 éves fiúként úgy gondolom, hogy nem elítélendő, hogy rögtön egy autozós, biciklizős, építőkockás kistestvérre számítottam, lehetőleg fiúra. A dolog nem volt nekem új, hiszen nagyon régóta akartam magam mellé egy testvért, aki mindig ott van, és lehet vele játszani, együtt felnőni, közös élményeket gyűjteni… Na ehhez képest, amikor kiderült, hogy lány, örvendtem neki, azt gondoltam, hogy majd lesz akit megvédjek. Itt történt az első pofon a sorstól, nem kell megvédeni… Őt. Néha magamat muszáj, mert még mindig megy a meccs, hogy én ettem-e meg azt a csokit, amit ajándékba kapott. (Az igazat megvallva, nem alaptalanok ezen feltételezések, hiszen én általában eléggé rossz alibivel rendelkezem ilyenkor…).
Aztán teltek-múltak a hónapok, és eljött a NAGY nap, megszületett a húgom. Még mindig élénken él benne az élmény, amikor csöngetett apa, hogy lány, nagy, és egészséges.
Ebből a három állításból sajnos csak kettő volt igaz, lány, és egészséges… Nagynak nem mondanám. Egy-két csalódás még ért életemben engem azóta, ami annyira megmaradt, mint az, amikor egynapos húgomat meglátogattam a kórházban. Kicsi volt. De ezt úgy képzeljétek el, hogy én arra számítottam, hogy egy négykézlábon járó gyereket kapok kézbe, akivel már valamit lehet kezdeni… Nem így történt.
Annyit aludt, mint annak a rendje, és amikor ébren volt, akkor se sok dolgot lehetett vele kezdeni. Az első pár év volt a legunalmasabb vele, hiszen aludt, evett, aztán repeat, az első igazán érdekes élményeink onnantól datálhatók, amikor már óvódás lett. Akkoriban irtózatosan cuki volt. Néha még most is az, csak azért egy 13 éves jelentősen kevesebb cukiságot tartalmaz nyomokban, mint egy 4 éves.
Óriási élmény volt az, hogy láttam felnőni, és ott voltam, amikor megtanult biciklizni, zongorázni, táncolni, olvasni, és minden egyes nap egy óriási élmény vele most is. A szemem előtt nőtt fel, sőt, még most is a szemem előtt nő fel, csak jelenleg kevésbé látványos módon, a hangefektek sokkal erőssebbek, egy-egy vita kapcsán, mint azt korábban megszoktam.
Rengeteg tanultam tőle: csodálom a kitartását, azt, hogy még akkor sem adja fel, amikor tényleg felfő az agyvize, hogy azt a házit márpedig hogy kell megoldani, vagy azt, hogy igenis a tanulás fontos. Még akkor is, ha nem minden egyes aspektusa, de reménykedik abban, hogy a későbbiekben ez meghozza gyümölcsét. Csodálom azt, hogy a gerincferdülése miatt évek óta hordja a fűzőt, és hogy kockás hasa van, kitartóan tornászik, azért, hogy szép egyenes legyen a tartása, és hogy egészséges legyen! (Jelentem, hogy csodás a tartása!) Megtanultam mellette testvérnek lenni, s még akkor is, ha néha azt érzem, hogy lehetnék sokkal türelmesebb és megértőbb, újból hozzám jön sztorizni.
Imádom, hogy akkor is szeret, amikor utál, és amikor nem veszem fel 40 percig a telefont, minden elképzelhető platformon ír, hogy AZONNAL HÍVD FEL ANYÁT!. Arról nem is beszélve, hogy mennyire figyelte és figyeli minden rezdülésem. Tudja mikor van rossz hangulatom, és ilyenkor el is mondja a véleményét erről, valamint sokszor meghallgatja azon véleményemet is, amire annyira nem kíváncsi. Nem kell megijedni, azért nem jelenti ez feltétlenül azt, hogy be is tartja.
Imádok neki ajándékot venni, ilyenkor mindig érzem a kihívást, hogy olyant vegyek, ami menő, és szép is. (Segítség a hasonló korban levő lányokhoz, a NASA, Billy Ájlis menő, és az oversized pulóverben lázadnak…).
Szeretem, hogy sokszor magamat látom a húgomban, hogy vágyaink nagyon hasonlóak, és az ízlésünk is megegyezik. Ezért ha a húgom azt mondja, hogy az az ing nem gáz, akkor abban biztos vagyok, hogy nem az (és fordítva is, mert az egyedüli dolog, amit elfogad tőlem még most is, az az öltözködési tanácsadás). Imádom, hogy érti a vicceket, és rengeteget tud ő is, és azt is, hogy reggelente én kísérhetem el a suliba, és még akkor is elfogadja tőlem a puszit, amikor hihetetlenül idegesítő nyálas szöveget nyomatok, jó hangosan („légy jó, tanulj sokat, figyelj az órán, és edd meg a tízóraid, alig várom, hogy újra lássalak!”) .
Azt mondják, hogy a tizenhármas szám szerencsétlen, én pedig azt érzem, hogy fenét, 13 évesen én nagyon is szerencsés lehetek, hogy itt van köztünk, és amikor csak lehet eltanulhatok tőle csomó dolgot!
Ha a változó világunkban csomó dolog elértéktelenedett, és egyet kellene válasszak, amire feldobjam a nemlétező vagyonom, hogy mindig érték lesz, az a testvér!
Ha tehetitek legyetek minél többet velük, s figyeljetek oda rájuk!
Boldog születésnapot, Gesz!