Interjú az ország legjobb csapatával a L’Oreal Brandstorm verseny párizsi döntője után
Május végén a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karának három diákja, Nagy Noémi, Szabó Gellért és Ilyés Klarisz dr. Săplăcan Zsuzsa tanárnő vezetésével – Románia legjobbjaiként – továbbjutott a L’Oreal innovációs versenyének párizsi döntőjébe. Az ott tapasztalt élményeikről kérdeztem őket.
Ha öt hashtaggel kellene jellemezni a versenyt, melyek lennének?
N.N. #innovatorsonly #experience #networking #brandstormers
I.K. #networking #brandstormers #innovationgame #innovatorsonly
Hogyan lehet felkészülni egy ilyen versenyre?
N.N. A L’Oréal Brandstorm biztosított egy e-learning platformot, ahol nagyon sok információt el lehetett érni, ami a projekthez szükséges volt. Emellett persze az internet volt a barátunk. Mindenképpen fontos volt azt tudni és szelektálni, hogy mi releváns információ és segít a projektben, és mi nem az. Kreativitás szempontjából lényeges az, hogy mit mivel lehet összekötni, ami által valami új jön létre. A nyitottság és információ befogadó- és feldolgozóképesség mindenképpen hozzájárul a felkészüléshez, de recept, amit követni kell, olyan szerintem nincsen.
Sz.G. Idővel, sok-sok idővel, munkával és türelemmel lehet felkészülni. Igazából elszántság és akaraterő kell, főleg ha minél tovább akar az ember eljutni a versenyben. Felkészülni sose lehet teljesen, és ezt mi is kitapasztaltuk, hiszen Párizsban is találkoztunk olyan kérdésekkel, amire egyáltalán nem vártunk. Ez persze nem kimondottan rossz dolog, hiszen az ember így tanul. A felkészülést már tél elején elkezdtük. Az alap az volt, hogy felosztottuk, hogy ki milyen területen mélyül el jobban. Noémi az új fogyasztói trendekkel és igényekkel kapcsolatos információkat tanulmányozta át alaposan, Klarisz a piacon már jelenlevő megoldásokat vizsgálta, én pedig a vállalat és a márka azon meglévő képességeit és erőforrásait, amire építeni lehet az innovatív fogyasztói élmény kidolgozásakor. Ugyanakkor mindenkinek minden területre rálátása kellett legyen.
Mi okozta a legnagyobb nehézséget a felkészülésben?
N.N. A legnagyobb nehézséget talán a kritériumok okozták, sok apró részletre kellett figyelni és úgy kidolgozni az ötletet. Kaptunk egy rövid esettanulmányt, amiben ismertették a feladatot, illetve azokat a szempontokat, célokat, amit mindenképp szeretnének a projektben látni. Emellett, úgy összességében a projekt innovatív kellett legyen, a célcsoport valós igényeire válaszoljon, üzleti és technikai szempontból megvalósítható és skálázható kellett legyen.
Milyen új dolgokat tanultatok a felkészülés alatt?
I.K. A felkészülés alatt elsősorban megtanultam, hogy semmilyen részletet sem szabad figyelmen kívül hagyni. Minden elolvasott cikk, megnézett videó rásegíthet a jobb eredmény elérésére.
Sz.G. Számomra a legfontosabb az a figyelem volt, főleg a csapattársaim és a feladat iránt. Meg azt is megtanultam, hogy az idő az sosem volt elég, mert mindig akadt egy-két újdonság, amivel csiszolni tudtuk a projektünket.
Miről szólt részletesebben az általatok bemutatott termék, milyen innovatív megoldásokat ajánlottatok?
Sz.G. A csapatnevünk a Skintuition volt, ami végül annyira megtetszett, hogy az innovatív ötletünk márkaneve is ez lett. A feladat az volt, hogy az egészségtudatos fogyasztó számára egy olyan új bőrápolási fogyasztói élményt dolgozzunk ki, amely valós igényt elégít ki, hozzájárul a L’Oréal Active Cosmetics Divízió (LACD) márkái iránti fogyasztói hűség kialakításához, kiemelt szerepet ad a dermatológusoknak az értékesítési folyamatban, és egyaránt használ online és offline csatornákat is. Emellett persze volt egy sor egyéb követelmény is. A csapat végül a Skituition 3D Mask Printert és piaci stratégiáját dolgozta ki. A nyomtató egy kapcsolódó skin history tracker applikáció adatait felhasználva, teljesen személyre szabott, on-demand bőrápoló maszkokat „nyomtat”, használva az LACD termékeket és formulákat. A bevezetési szakaszban a nyomtatók a bőrgyógyászok rendelőiben vehetők igénybe.
Mit gondoltok, miben volt kimagasló a bemutatótok?
N.N. Kritériumok voltak megszabva, amihez kellett igazodjon az innováció, emellett ki ahogyan építette bele és felelt meg a kritériumoknak, határozta meg a kimagasló ötletet. Az országos döntőbe jutott projektek már mind kimagaslóak voltak, ami viszont még sokat számított szerintem, az a projekt bemutatása volt. Mi egy történetbe építettük bele az ötletünket, egy reprezentatív fogyasztó igényeihez kötve, amely által a zsűritagok is azonosulni tudtak a megoldással. Koncentráltunk a holisztikus megközelítésre, nemcsak a funkcionális, hanem az emocionális fogyasztói előnyöket is kiemeltük.
A párizsi döntőben sok országból jöttek csapatok bemutatni a versenyre, mit éreztetek miben különbözött a többi csapat tőletek?
Sz.G. Mivel standok voltak felállítva és csoportokra voltunk felosztva, ezért lehetőségünk volt megfigyelni más csapatok teljesítményét is. Volt, aki egy egyszerűbb ötlettel jött és azt nagyon részletesen kidolgozta, voltak csapatok, akik formabontóan közelítették meg az idei esettanulmányt, és voltak olyan csapatok, akik egy összetettebb megoldással próbálták elnyerni a zsűri tetszését. Összességében a 64 csapat nagyon változatos megoldásokkal érkezett.
N.N. Kultúra szempontjából érdekes volt megtapasztalni, hogy a különböző országok csapatai hogyan látják és közelítik meg az arcápolási piacot és mit tartanak innovatívnak, melyek az azonosított fogyasztói problémák. Nagyban tükröződött ötletükben a kultúrájuk értékei. Mivel egy országot képviseltek, mondhatni képviselték országuk fogyasztói igényeit.
A versenyen végig angolul kellett bemutatni a projektet, ez mennyire okozott nehézséget?
N.N. Nehézség nyelv szempontjából, főleg kommunikáció szempontjából nem adódott. Kihívás azért volt, mivel alkalmazkodnunk kellett, szókincs szempontjából a zsűrikhez, az ők “nyelvükön” próbáltunk megszólalni, figyelembe véve szakmájukat. Értelmetlen lett volna egy dermatológusnak olyan érveket felhozni, ami teljesen üzlet és nem páciens központú.
I.K. A többi csapattal való kommunikáció nem jelentett kihívást, viszont a zsűri már a szaknyelvet használt, ami több figyelmet igényelt. A zsűri tagjai között dermatológusok, közép- és felsővezetők egyaránt voltak.
Gondolom, hogy a L’Oreal-tól több alkalmazott is jelen volt, találkoztatok velük? Esetleg mondtak valami olyan dolgot, ami marketing szempontból lényeges, s megosztanátok másokkal is?
Sz.G. Nem minden nap adódik ilyen lehetőség, hogy egy országot és egyben egy egyetemet is képviselhessünk Párizsban. A romániai L’Oréal alkalmazottjaival nem is egyszer beszélgettünk el a verseny nyújtotta előnyökről és jövőbeli lehetőségeiről. Számomra ezek a beszélgetések nagyon bátorítóak és motiválóak voltak. Lényeg, hogy van még mit tanulnunk marketing terén, hiszen nagyon gyorsan változik a piac és a trendek.
I.K. A L’Oréal a General Assembly-vel közösen kidolgozott egy marketing tudás sztenderdet, amivel mérni lehet az aktuális és potenciális alkalmazottak tudásszintjét a marketing területén. Karrier szempontból fontos volt, hogy a verseny keretében lehetőségünk volt tesztelni tudásunkat ezen sztenderdek szerint. A verseny másik fontos eredménye, hogy például Noémi a nyáron már gyakornokként fog dolgozni Bukarestben a L’Oréalnál.
Jövőben is szeretnétek indulni a versenyen?
N.N. Sajnos nem indulhatunk újra a versenyen, a szabályzat miatt. Aki egyszer továbbjut a nemzetközi döntőbe, az nem jelentkezhet újra, nem lenne fair másokkal szemben.
Mi az, amit másként csináltok, ha újra megszerveznék a versenyt?
I.K. A verseny szervezői nagyszerű munkát végeztek, egy életre szóló élmény volt számunkra. Az esemény keretében megtartott előadások nagyon hasznosak voltak, a verseny folyamán pedig bármilyen probléma felmerülése során azonnal több megoldási lehetőséggel segítettek. Ha én szervezném meg a versenyt, akkor talán az ice-breaking játékokat mindenképp belefoglalnám a programba, ezáltal gyorsabban és egyszerűbben össze lehet ismerkedni más csapatokkal, akár a vállalati szakemberekkel, a kulturális különbségek miatt talán ez picit lassabban ment.