A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karának Magyar tagozatán a már évek óta sikereket elérő GTK (Gazdasági Tanácsadó Klub) szakkollégium diákjai közül 4-en, név szerint Costiniuc Norbert-Dániel (Pénzügy és bank, 3. év), Jakó Zsolt (Menedzsment, 2. év), Kelemen Kincső (Gazdasági informatika 3. év) és Kozma Nóra (Menedzsment, 2. év) kijutottak az amerikai Seattle városában megrendezett Global Business Case Competition esettanulmány-versenyre, amely a világ egyik legrégebbi és legszínvonalasabb nemzetközi esetversenye. Az élményeikről kérdeztem őket.

Meséljetek egy kicsit a közgázról és a GTK-ról, miért jelentkeztetek ide? Mit ad nektek a GTK az egyetemi oktatás mellett?

C.N.: Már a második tanítási napon biztos voltam benne, hogy megpróbálok felvételt nyerni a GTK-ba. A szakkoli weboldalán és az egyetemen szervezett orientációs napon minden szükséges infóhoz hozzájutottam, három év távlatából pedig elmondhatom, hogy azt kaptam, amire számítottam: az egyetemen szerzett tudást remekül kiegészíti a GTK-ban elsajátított gyakorlati tapasztalat.

K.K.: Én igazándiból már középiskolában tudtam, hogy GTK-s szeretnék lenni. 11-ikben határoztam el, hogy gazdasági informatikára megyek, de úgy éreztem, hogy az nem elég, ekkor bukkant fel a GTK lehetősége, ami megadta a végső lökést a jelentkezéshez. A GTK gyakorlati tudással egészíti ki az egyetemen tanultakat, de ezek mellett folyamatosan kapcsolati hálót is építünk.

Mennyire nehéz csatlakoznia egy elsőévesnek a GTK-hoz?

K.N.: Véleményem szerint a GTK-hoz csatlakozni igazából első évtől a legjobb. Ilyenkor sokkal nyitottabb az ember és könnyebben formál kapcsolatokat is. Alapvetően a képzések is úgy vannak felépítve, hogy az általuk átadott tartalom egy elsőéves hallgatónak is befogadható. Természetesen kihívások akadnak bőven, mert állandó munka folyik a GTK-ban. Ennek ellenére, egy idő után az ember magáévá teszi ezt az ,,életformát”, és ha megvan a kellő odaadás, akkor itt minden lehetőség megvan a fejlődésre.

C.N.: Véleményem szerint önmagában a csatlakozás nem egy nehéz dolog, az utána következő kihívások, heti munkák, képzések adaptálása viszont már nem egy egyszerű feladat. Egyetértek Nórával, első évben ideális csatlakozni, hiszen akkor még nincs kialakulva az egyetemi élet rutinja, így a szakkolit már az elejétől úgy építi be az ember a programjába, mintha az mindig is velejárója lett volna.

Miből állnak a GTK-s képzések?

K.K.: A képzések különböző foglalkozások köré épülnek: oldunk belső eseteket, amelyek segítenek a versenyekre való felkészülésben, ugyanakkor gyakorlati példán keresztül rögzíthetjük az egyetemen tanultaknak. Együtt dolgozunk vállalatvezetőkkel, félévente legalább egy napot a Menedzsment Shadowing program keretén belül. Vannak újságcikk-elemzések, amelyeknek célja, hogy minél inkább napirenden legyünk az aktuális hírekkel, piaci trendekkel, ugyanakkor ezáltal igyekszünk fejleszteni az érvelési készségeinket. Ezek mellett minden félévben egy kiválasztott iparágat elemzünk, ami talán az egyik leghasznosabb gyakorlati tudás, melyet elsajátíthatunk. Az iparágelemzés amellett, hogy megtanít adatokat keresni, adatokat értelmezni, azokat megfelelő módon felhasználni, ugyanakkor megtanuljuk, hogy mit jelent a kemény munka, a határidő, valamint, hogy mennyire fontos a kitartás.

C.N.: Az ügyvezető és a koordinátorok igyekeznek minél diverzifikáltabb éves programot kidolgozni, így többféle területről is érkeznek képzők / előadók, a képzések menete viszont hasonló: van szó elméleti részről, dolgozunk egyénileg és csapatban is, párbeszédet létesítünk a képzővel, tanácsokat kapunk, értékeljük az előadást.

Hogy lehet felkészülni egy ilyen kaliberű versenyre?

K.K.: A versenyre való felkészülés nem egy hét, vagy akár egy hónap. Soha nem egy versenyre készülünk, hanem igyekszünk a való életre és azt használni a különböző versenyeken. Az egyetemi oktatás, a GTK-s képzések, a különböző versenyek mind-mind részei a felkészülésnek. Ugyanakkor szabadidőnkben is igyekszünk minél több gazdasági hírt, tudományos cikket olvasni, ezáltal is jobb szakemberré válni.

C.N.: Verseny előtt jellemzően a tematikának megfelelő esettanulmányokat oldunk, ettől függetlenül a GTK-s tagság első napjától minden feladatnak / képzésnek úgy kezdünk neki, hogy az majd egy nap segítségünkre lehet egy nemzetközi versenyen is.

Szerintetek melyek azok a készségek, amelyek elengedhetetlenek egy ilyen versenyhez?

K.N.: Egy nemzetközi verseny keretén belül az első és elengedhetetlen készség a kommunikációs készség, amelyet a nyelvi korlátokat leküzdve kell kamatoztatni. Egy ilyen hét alatt nagyon sok emberrel beszélgetünk, ahogy a szervezőkkel verseny közben, úgy a verseny utáni gálán, általában a zsűri tagjaival is váltunk pár szót. Ezen kívül elengedhetetlen a megfelelő kommunikáció megoldásunk prezentálása közben, ugyanis ilyenkor kulcsfontosságú szerepe van az információ átadási módjának.

K.K.: A kommunikációs készség mellett fontos az, hogy tudjunk csapatban dolgozni, hogy meg tudjuk hallgatni egymás érveit, hogy képesek legyünk kompromisszumot kötni, elfogadni azt, ha valamiben hibáztunk. Ugyanakkor fontos a kitartás, a strapabírás és a rugalmasság és persze nagy előny, ha az embernek van tapasztalata.

Gondolom, hogy nagy élmény lehet egy ilyen versenyen részt venni, mi volt az, ami a legnagyobb nehézséget okozta?

C.N.: Igyekszünk mindig felkészülten utazni, de nehézségek bárhonnan jöhetnek, számomra a tíz órás időeltolódás volt az, ami nehezítette az első pár napom.

K.N.: Ahogy Costi is mondja, az  időeltolódás valóban nagy hátrány. Az első pár nap emiatt tényleg nehezebb volt és sok kávét igényelt… de szerencsére az első két nap általában orientációs nap, egy kis városnézéssel megfűszerezve, így van némi időnk energiát gyűjteni a tényleges verseny első napjára.

Amit a versenyen tapasztaltatok, hogyan tudnátok az egyetemen, a GTK-ban (esetleg később a munkahelyeteken) kamatoztatni?

K.N.: Úgy gondolom, hogy egy hasonló versenyen megszerzett tudás általános érvényű, és minden területen a hasznunkra válik. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a jelenlegi helyzetünkben az egyetemi és GTK-s feladatok kapcsán tudunk a leghamarabb visszaigazolást kapni a versenyeknek köszönhető fejlődésünkről. Ennek ellenére, ahogy az egyetem és a szakkollégium is a jövő képzett vezetőit hivatott kinevelni, úgy véleményem szerint végső soron a befektetett erőfeszítéseket a jövőben elért eredmények fogják igazán meghálálni.

J.Zs.: A versenyeken szerzett tapasztalatokat folyamatosan gyűjtögetjük, így az esetoldást sokkal dinamikusabban tudjuk fejleszteni és optimalizálni. Azokon felül, amit Nóra is megfogalmazott még olyan célzott imformációáttétre is gondolhatunk, mint például egyes slidetípusok alkalmazása saját megoldásainkban, a zsűri által értékelt pénzügyi analízis beiktatása a GTK-s képzésekbe, hogy a továbbiakban minden tag ezeket hasznosítani tudja. A döntőkben látott kérdés-válasz szekciók is nagyon sokat segítenek abban, hogy megértsük, ezekre mily módon kell majd felkészülnünk a jövőben. Tehát az általános érvényű, egyetemen és később munkahelyen is alkalmazható tudáson, tapasztalaton, gondolkodásmódon túl minden versenyről olyan információkkal térünk haza, amelyek a következő esetversenyen előnyünkre válhatnak.

Mit szoktatok érezni egy ilyen verseny után?

C.N.: Igazán csak a verseny után tudatosul bennem, hogy mekkora élmény és tapasztalat volt eljutni oda. Előszeretettel nézem vissza az ott készült videókat, képeket, fejben újra végig járom a várost. Vegyesek az érzések, egy részt szeretném újra és újra átélni, ott lenni, másrészt jó újra otthon lenni és végre hazai ételeket fogyasztani.

K.N.: Élményekkel és motivációval tele tértem haza. Ez volt a második nemzetközi versenyem a szeptemberi norvég verseny után, és ahogy az ősszel, most ismét ráébredtem arra, hogy az emberekben mekkora hatalmas erő, és odaadás rejlik, ha azt felébresztik bennük. Egytől egyig, minden versenyző, szívét lelkét beleadja munkájába, hihetetlen egy ilyen eseménynek része lenni. Ilyenkor azt kívánom, bár minden embernek jutna legalább egy kis darab abból a hitből és kitartásból, ami itt a versenyzőkben van, nagyon nagyot léphetnénk előre akkor.

A szakkollégiumban szoktatok-e a többieknek bemutatót, élménybeszámolót tartani?

J.Zs.: A GTK-nak már évek óta szokása ezeket az élménybeszámolókat publikusan, közönség előtt tartani. Egy ilyen élménybeszámoló esemény ébresztette fel bennem a GTK-ba jutás motivációját is. A VIBE fesztiválon a már tapasztalt tagok arról meséltek nekünk egy kis kerekasztal-beszélgetés keretein belül, hogy milyen volt a Harvardon versenyezni. Akkor döntöttem el, hogy én is ezt szeretném csinálni.

K.K.: Emellett a szakkollégium tagjai mind baráti társaság részei, így az élménybeszámolók sokkal közvetlenebb úton is eljutnak az egyes tagokhoz. Ugyanakkor elő szokott olyan fordulni, hogy 1-1 jobban sikerült megoldásunkat bemutatjuk a többieknek, koordinátorainknak és közösen megbeszéljük azt, ezzel is készülve a következő versenyekre.

Mi volt nektek a legnagyobb élmény a versenyen?

C.N.: A világ legjobbjai ellen versenyezni. Közöttük lenni, ugyanazon dolgozni és megpróbálni felvenni a versenyt velük.

J.Zs: Számomra talán az biztosította a legkellemesebb érzést, hogy eddig minden versenyen nagyon jó kapcsolatokat sikerült kiépítenünk egy pár más nemzetiségű csapattal. Seattle-ben például a kanadai Bishops University csapatával töltöttük szabadidőnk nagy részét és biztosítottak arról, hogy az angol tudásunk semmivel sem marad el az átlagtól és szaktudásban is felvesszük a versenyt bármelyik más csapattal. Az ilyen típusú visszajelzések mindig jól esnek, és biztosítanak arról, hogy meg tudjuk állni a helyünket nemzetközi versenyeken.

Hogy látjátok, az itthoni diákok és a külföldi diákok között milyen tudásbeli különbségek vannak?

J.Zs: Magabiztossággal mondhatjuk, hogy az esetoldás terén nagyon jó képzésekben lehet részünk, így nem maradunk el túlságosan a nyugati egyetemek diákjaitól sem. Ami viszont különbségeket szülhet, az a világhírű egyetemek aktualizáltabb, célzottabb tananyagai és adatbázisai amelyet a diákok akár verseny közben is használhatnak.

K.K.: Ahogy azt Zsolt is említette, a megoldásaink nem maradnak el a más egyetemek diákjainak megoldásától, azonban Amerikában egy kissé hátrány szokott lenni nekünk, hogy másképp prezentálunk. Mi szeretjük a komoly, visszafogott stílust, míg az amerikai egyetemek diákjai kisebb show-t csinálnak prezentációjukból, ami bizonyos esetekben eredményezheti azt, hogy egy gyengébb megoldás előrébb végez, mint a miénk, csupán azért, mert jobb prezentációjuk volt. Ez azonban egyáltalán nem ad csüggedésre okot, sokkal inkább úgy tekintünk rá, mint valamire, amiben mi másak, különlegesek, egyediek lehetünk.

Amikor egy ilyen versenyen bemutatkoztok, mi szokott először eszükbe jutni az embereknek? Van ilyen?

K.K.: Nem igazán szokott ilyen lenni, a legtöbben még azt se tudják igazán behatárolni, hogy hol található Románia. Ami sokkal inkább érdekes szokott lenni, elmagyarázni, hogy bár romániai egyetemet képviselünk, mégis magyarul beszélünk, magyarok vagyunk. Ez sokszor fejtörést szokott okozni a többi versenyzőnek, de mindig igyekszünk érthetően elmagyarázni a dolgokat, miközben kis történelemleckét tartunk nekik.

C.N.: Az ország említése után a leggyakrabban elhangzó kérdés kétségkívül az “Oh really?”. A diákok, tanárok többsége még nem ismeri az egyetemünket, habár az elmúlt években már megfordultunk egy pár nemzetközi versenyen. Dolgozunk rajta, hogy a jövőben a jelenlétünk egy versenyen ne számítson meglepetésnek.

Mennyire elfogadóak, barátságosak a külföldi diákok veletek?

K.N.: Szerintem nagyon jól kezelnek a kinti diákok, nagyon sokukkal megismerkedtünk és annak ellenére, hogy ritkán egy-egy embernek van egy kis előítélete, azt általában sikerül megcáfoljuk a hét alatt. Most például egy kanadai csapattal voltunk így. Az egyik srác tőlük mondta, hogy sose hitte volna, hogy ilyen vagány emberek élnek Romániában és ennek az emlékére még a facebookon a versenybeszámolós képe mellé egy Romania #-et is posztolt. Tehát, szerintem teljesen pozitív a kinti fogadtatásunk, én nem éreztem, hogy ilyen téren nagyobb hátránnyal indulnánk.

C.N.: Meglepően barátságosak velünk a diákok többsége. Vacsora, vagy akár városnézés közben is leszólítanak, érdeklődnek, honnan vagyunk, hogy tetszik nekünk a verseny, próbálnak nyitni felénk, ami jó érzéssel tölt el minket, hiszen éreztetik velünk, hogy nem lógunk ki a sorból.

Ha kiutaztok Amerikába, nyugtassatok meg, hogy azért megnézitek a nevezetességeket is, hogyan épül fel ilyenkor a program?

C.N.: Habár a fő fókusz a versenyen van, azért nem felejtjük el, hogy az Egyesült Államokban vagyunk, igyekszünk szabadidőnk legnagyobb részét ismerkedéssel és városnézéssel tölteni. A program felépítése változó, az utolsó versenyen, Seattle-ben, remekül kidolgozott heti tervvel vártak a szervezők, lehetőségünk volt várost nézni, ismerkedni, kapcsolatokat építeni és ünnepelni / bulizni is (persze csak a verseny után).

K.N.: Az eddigi két nemzetközi versenyen, amin voltam, a szervezők remekül összerakták a programot, így volt időnk meglátogatni a várost, a hely fő nevezetességeit. Szerintem ez elengedhetetlen része egy ilyen versenynek, ugyanis, ha már ilyen messze elutazunk, hiba lenne kihagyni és nem megismerni egy olyan várost, mint ebben az esetben Seattle.

Comments