Bérczesi Róbert talán az egyik legmegosztóbb személyisége a magyar könnyűzenei szcénának. Sokan meg nem értett zseninek tartják lírai dalszövegei miatt. A Hiperkarma dalszerző énekesével beszélgettünk.

(Az interjú eredetileg két külön alakommal készült el, de mi most egyben közöljük.)

Milyen koncepcióra épül az ötödik, januárban megjelent Hiperkarma lemez?

A Napsütötte rész címet kapta, ez a Hiperkarma messze legegyszerűbb lemeze. Minden dalt hasonló, klasszikus dalszerkezet szerint írtunk meg, szándékosan nem tettem be a tizenkét dal közé egy olyat sem, amely kicsit kísérletezősebb lenne. Szándékosan egy nagyon egyszerű, barátságos, szelíd lemezt akartunk csinálni, és úgy érzem, ezt sikerült is megvalósítani.

Miért döntöttél amellett, hogy ez egy egyszerűbb, letisztultabb album legyen? Hisz más Hiperkarma lemezekre azért igencsak jellemző volt a kísérletezés. 

Amikor 2014-ben megjelent a Konyharegény című lemez, az még az elborult korszakomnak a dalait tartalmazta, ezt követően, mikor megjelent a Délibáb, azon már lehetett érezni azt, hogy kezdek egy kicsit józanabbul hozzáállni a dalszerkesztéshez, és ritmusosabb dalokat írni, nem pedig olyan nyakatekert, kísérletezős számokat. A Délibáb után el kellett döntenem, hogy merre megyek tovább, hogy még jobban leegyszerűsítem a dolgokat, vagy megint visszatérek a régi, hadarósabb oldalamhoz. Végül úgy döntöttem, hogy áldozok egy lemezt az egyszerűség oltárán, és ezt abszolút nem bántam meg.

Hogyan éled meg, hogy a Hiperkarma-rajongók többsége inkább preferálja a régi dalokat, ezzel együtt pedig a régi Robit is? 

Ugyanaz a véleményem ezzel kapcsolatban, mint a nagyközönségnek, szerintem is az első Hiperkarma lemezen vannak a legjobbra sikerült dalok, viszont a második helyre tenném a Délibábot, a köztes lemezek pedig, az Amondó és a Konyharegény, azok a lemezek, amiken olyan dalok vannak, amelyeket nehezebb koncerteken eljátszani. Bár, szerintem, ez az ötödik lemez sem fogja megütni az első kettőnek a mércéjét, de a Délibábét igen. Szóval értem, hogy az emberek mire gondolnak, mikor ezeket mondják. 

Te amúgy szentimentális embernek tartod magad? 

Igen, én egy olyan típusú ember vagyok, aki mély érzésvilággal bír, és emellett hívő ember is vagyok, erősen hiszek, amióta az eszemet tudom. Ha nagyon durván akarok fogalmazni, akkor egy olyan emberben, aki nem hisz Istenben, abban nem bízom. Aki úgy gondolja, egyszer élünk, utána pedig nem lesz semmi, azok az emberek gátlástalanul csinálnak mindent, mivel úgy hiszik, hogy nem lesz utána büntetés. Aki viszont tudja, hogy az élet után is van valami, aki istenfélő ember, abban jobban meg tudok bízni, mert tudom, hogy nem cselekszik olyan dolgot, aminek ne félne a következményétől. 

Mi a véleményed, a zenészek mekkora nyomásnak vannak kitéve a társadalmi szerepvállalásukkal? Megfelelő mentális ellátásban részesülnek a magyarországi zenészek? 

Én próbáltam pszichológushoz járni, viszont nem nagyon ment a dolog, egy kissé nevetségesnek is találtam, hogy egy vadidegen embernek elmondok olyan dolgokat, amiket a legközelebbi barátaimnak se. Igazából a zenét egyfajta terápiának tekintem, a koncerteken megfeledkezek magamról, és a gondjaimról, és az nagyon jó érzés. A dalírás pedig a naplózása az életemnek. Az életem bizonyos szakaszai le vannak írva, csak nem fejezetekre, hanem dalokra bontva. Mindenképpen hiszek a zene gyógyító erejében, ezért is döntöttem az újonnan megjelenő lemez egyszerűsége mellett. 

Az érzékeny lelkivilágú embereknek nehezebb megtalálnia a boldogságot? 

Az olyan mélyebb érzésű embereknek, amilyen én is vagyok, akik sokkal érzékenyebbek a világra mint a többség, azt tudom üzenni, hogy vigyázzanak arra, hogy milyen hangokat engednek be a fejükbe, mert tele van a világ démonokkal, olyan lényekkel, amiket csak az különböztet meg az embertől, hogy nincsen testük. Én is megküzdök a magam démonjaival, amiket annak idején beengedtem magamba. 

És ez egy folyamatos harc számodra? 

Igen, és szerintem ez így is fog maradni a végéig.

Kiskorodban gondoltál arra, hogy valaha zenész lesz belőled? Készültél erre?

Igen, őszintén, nagyon reménykedtem benne, már fiatal korom óta zenész szerettem volna lenni.

Szerinted mennyire van összefüggés aközött, hogy valaki mennyire jó zenész és aközött, hogy egy sikeres zenekarban játsszon?

Én úgy gondolom, hogy nincsen szoros összefüggés, nagyon sok zenész klasszikus értelemben nem jó zenész, mégis szuperül zenél egy zenekarban. Ahhoz, hogy egy zenekarban játssz, nincsen feltétlenül szükség arra, hogy a legjobb technikád legyen.

Hogy sikerül nektek jó bulit csapni? Ilyenkor mindig ki kell hozzátok magatokból a legtöbbet, mindezt úgy, hogy úgy tűnjön, ti is szórakoztok.

Szerintem a zene iránti szeretet az, ami ilyenkor segít. Nagyon szeretünk zenélni, nagyon szeretjük a közönségünket, s ez a nehézségeken, meg a problémákon átlendít.

Szerintetek van lényeges különbség az erdélyi és az otthoni közönség között? Hol zenéltetek először Erdélyben?

Hú, jó régen volt az első erdélyi fellépésünk, Tusványoson. Én semmilyen különbséget nem veszek észre: ugyanúgy buliznak, ugyanúgy viselkednek.

Van valamilyen vezérelv, ami alapján a zeneszövegeket írod? Vannak esetleg olyan témák, amikről nem akarsz beszélni? 

Nincsen egy előre elképzelt üzenet, amit a szövegeinkben megfogalmazunk. Általában úgy írom a szöveget, hogy játszom, s ami jól szól, talál a dallamban, azt fejlesztem. Kimondottan tabuk nincsenek, de politikáról soha nem akarunk beszélni. Az olyan sarkalatos dolog mostanában, hogy inkább nem foglalunk állást, és a dalainkban sem énekelünk róla.

Milyen szellemiségben zenéltek?

A jelmondatunk az árral szemben. Igyekszünk a rajongóinknak egy alternatív stílust mutatni, valami olyant, ami nem szokványos, ami kívül esik a trendekből.

Mit ajánlanál egy most alakult zenekarnak? Van valami bejáratott technika, hogy hogyan tudnának gyorsan befutni?

Szerintem nincsen erre egy recept. Amit viszont fontosnak tartok, az az, hogy mindig valami mást mutassanak. Nem feltétlenül azt, ami trendi, nem feltétlenül azt, ami jól megy most. Időtállóbb, ha valami eredetibb. Próbáljanak meg abból a pár akkordból, ami a rendelkezésükre áll, a legtöbbet kihozni.

kérdezett: Kincses Kriszta, Tamás Endre

Comments