Ide azokkal az újévi fogadalmakkal! BÚÉK!
Új év, új én? Na, most gyökeresen fogok változtatni az életemen, mintha kicseréltek volna! Kíváncsi lennék, hogy az elmúlt pár napban hány embernek jártak ezek a gondolatok a fejében. Hiszen itt van 2019, tiszta lappal kezdhetünk neki!
Nagyjából egy évvel ezelőtt írtam egy másik újévi fogadalmas cikket, azt itt olvashatod. Már akkor is olyan dolgokat írtam le, amiket valamilyen szinten mindenki tudott, vagy valahol sejtett. Azt hiszem, hogy ezen most sem fogok tudni változtatni, viszont megint csak személyes példával rukkolok elő.
Évek óta minden januárban úgy kezdem az évet, hogy na, de most én aztán hogy fogok sportolni.
Amikor Tumblr-n megláttam ezt a giffet, rögtön megszerettem, mert nagyon jól bemutatja a helyzetet. Valahogy már második éve nem jön össze az intenzív sport. Nem, nem a maratonra készülök, csak simán jólesne heti 1-2 alkalommal egy kicsit megmoccanni, kicsit kiengedni a fáradt gőzt, s arra koncentrálni, hogy milyen szép körülöttünk a környezet, vagy éppen hányszor bírom még azt a súlyzót kinyomni.
Ezt természetesen idén is kitűztem magamnak célként, de egy picit másként.
Rájöttem, hogy az önámítás nagy mestere tudok lenni, így az intenzív sport helyett én inkább egy konkrét célt tűztem ki, úgy, hogy az nekem kényelmes legyen: havi 4 alkalommal valamilyen sporttevékenységet végzek. Ez nem sok, tisztában vagyok vele, de ez egy év alatt legalább 52 alkalom az eddigi 15-20-hoz képest.
Ha tanácsolhatnék valamit, az az lenne, hogy nagyon konkrét célokat tűzzetek ki magatoknak! A meghatározhatatlan dolgok az év során (nem akarom mondani, hogy max február közepéig) le fognak szépen kopni, és elkényelmesedünk. De a konkrét célkitűzéseket könnyen le tudjuk ellenőrizni, ebbél kifolyólag, azokat könnyebben is tartjuk be.
Hasonlóképp van ez az egészségesebb étkezéssel is. Ez ráadásul kicsit bonyodalmasabb adott esetben, mint a sport. Egy egészségesebb étel elkészítéséhez több időre is van szükség. Vagy nem?
Nem, nem feltétlenül, az egészségesebb étkezés nem feltétlenül jelenti (legalábbis nekem) azt, hogy a mekis hamburgert piros almára cseréljük, hanem, hogy jobban odafigyelünk, és megtiszteljük magunkat (még akkor is, ha ez nagyon egoistának tűnhet), hogy abba a testbe, ami minket minden nap szolgál, nem viszünk be mindenféle ökörséget, számlálatlanul. Ezt valamennyire sikeresen abszolváltam. Ebben az évben a múlt évhez képest nem az a célom, hogy egészségesebben étkezzek, hanem az, hogy szinten tudjam tartani, amit elkezdtem.
Nem tudom, hogy azoknak, akik dohányoznak milyen lenne leszokni a cigiről, ugyanis én nem dohányzok, de biztosan nem könnyű dolog. Az, hogy egyből, egyik napról a másikra letegyétek, szerintem majdnem lehetetlen, viszont fokozatosan csökkenteni a mennyiséget, majd egy szép nap, teljesen elengedni, és mással helyettesíteni, az, úgy gondolom, hogy mindenki számára elképzelhető. (Ezt egy ex-cigis barátom mondta.)
A másik dolog pedig, hogy ne halasztgassuk! Ne mondjuk azt, hogy új év, új én, de majd csak holnaptól. Mert, ha szerencsés vagy, akkor rengeteg holnap van, és megint eljutunk oda, hogy 2020 van, és te még a 2019-es célokat halogatod. Ez egy mókuskerék, szóval minden egyes nap próbálj tenni valamit azért, hogy változtatni tudj.
Ugyanígy a kirándulásokkal, utazásokkal is. Gyakran hallom az emberek szájából azt, hogy idén többet fogok utazni, miközben nem tesznek ezért semmit. Utazni (főleg külföldre) pedig nem olcsó dolog, így sokan le kell mondjunk róla, vagy kell valamin változtassunk ahhoz, hogy ezt az álmot valóra tudjuk majd váltani.
Viszont, amit a múlt évben is elmondtam, és idén is fenntartok, a változtatások év közben is eszközölhetőek, nem muszáj mindent az év első két-három hónapjára bezsúfoljunk. Lehet, hogyha céltudatosan, fejben készülünk egy 2-3 hónap múlva esedékes dologra, és minden egyes nap teszünk érte valamit, sikeres lesz.
Rengeteg trükk van arra nézve, hogy ténylegesen hogyan tudjuk ellenőrizni, hogy mennyire tartjuk be azt, amit megfogadtunk. Én azt vallom, hogy valahol nyoma kell annak legyen, például írásban, magunknak, de olyan helyen, ahol azért néha-néha szembejön velünk. Így mindig emlékeztetjük magunkat arra, hogy mit is fogadtunk meg. (Szerintetek miért kell a házastársak a polgári esküvőn aláírják az anyakönyvet?) Valamint ne féljünk a terveinkről beszélni. Ha valamit elterveztünk, azt osszuk meg a családdal, barátokkal bátran, hiszen a kimondott szónak is van súlya, és könnyen meglehet, hogy 1-2 hét múlva egy találkozáskor, a barátunk rákérdezhet a terveinkre, ezáltal is arra sarkallva, hogy tegyünk is valamit értük.
Hogy mit kívánok Nektek 2019-re? Hogy legyen boldog, amennyire a lehetőségek megengedik, hogy legyen minél kevesebb olyan dolgotok, amin át kell esni, vagy meg kell csinálni, csak, hogy meglegyen, és legyen minél több olyan, aminek az elvégzése örömet is okoz! És, természetesen azt, hogy szeressetek, és próbáljátok meg értékelni a körülöttetek levő embereket és dolgokat. Ezek azok az alappillérek, amikbe mindannyian kapaszkodni tudunk!
PS: Én már rögtön el is felejtettem az egyik újévi fogadalmamat, ugyanis a tegnap elmaradt a Hoppinapi, pedig a fogadalmaim között volt, hogy ha már áprilisban elkezdtem (és nem januárban, mégis sikeres lett!), akkor idén minél jobb és érdekesebb tartalmat fogok gyártani rá. Na, de majd ma pótolom a lemaradást!