Amikor meghallottam, hogy az Ivan & The Parazol Erdélyben turnézik, felcsillant a szemem. Már 2014-ben hallottam róluk, és azóta követtem őket. Számomra valamiért mindig egy picit alternatívabb zenei stílust képviseltek. Egy olyan együttes volt, akiről nem hallott minden fiatal, nem ismerte őket mindenki, csak egy réteg. Viszont az a bizonyos réteg szerette és hallgatta is őket. Mivel több ismerősöm is játszik egy saját együttesben, így arra próbáltam választ találni, hogy milyen befektetésekre, lépésekre van szükség a jó ötletek mellett, hogy egy együttes sikeres ,“befutott“ legyen. Vitáris Ivánnal és Beke Istvánnal beszélgettem erről.

Mekkora befektetés szükséges ahhoz, hogy hangtechnikailag egy együttes profi legyen, mikortól mondhatjuk, hogy egy együttes már befutott, profi?

Iván: Azt gondolom, hogy bizonyos fórumokon való játszás után, úgy, hogy rendelkezik már stábbal, hangtechnikussal. Ez már nagy lépés volt az együttesünk történetében. Úgy gondolom, hogy ezután tekinthető a hangzás terén profinak egy zenekar.

István: Ez zenekartól is függ, hogy mikor érzik ezt fontosnak, mikor érzik azt, hogy már nem szeretnének a „felpakolással“ foglalkozni. Persze ez az ismertséggel jár: ehhez már elég nagy beruházásra van szükség, de ez kialakul a zenekar ismertségével együtt. Ez a kettő párhuzamosan működik. Emellett pedig az ismeretségi kör is tágul, mi például egy raktár legalján találtunk egy elhagyatott Yamaha zongorát, amit hosszú éveken keresztül használtunk, és eléggé olcsón vásároltunk meg. No, meg az is fontos, hogy a művésztét úgy tudja eladni, hogy ne hazudtolja meg magát.

Véleményetek szerint menyire fontos, hogy egy együttes zenésze a saját hangszerén valóban profi legyen? Értem ezalatt azt, hogy a billentyűs például nagyon jól zongorázzon?

Iván: Én nem hiszem, hogy feltétlenül szükség van arra, hogy a zenész virtuóz legyen a hangszerén, szerintem a dal az, ami mindent visz. Persze nem gond, ha az, de nem kell feltétlenül annak lennie.

István: Szerintem nem a technika a fontos, a zenész találja fel a saját hangszerén magát.

Szerintetek melyik a legfontosabb része, zenésze az együttesnek?

Iván: Szerintem, amit biztosan megérzel, az a dob. De ez picit, azt hiszem, hogy erőltetett, mert minden hangszer nagyon fontos. A ritmus az egyik legfontosabb dolog, úgy gondolom.

István: Szerintem úgy van, hogy van 5-6 ember a színpadon, és onnan tudjuk melyik a legfontosabb, hogyha őt kiszedjük, meghal a zenekar.

Mennyit segítenek nektek a különböző zenei appok (Spotify, Deezer)?

Iván: Pénzügyileg kb. semmit nem segítenek, ha a pénzügyi részről beszélünk, akkor az a legjobb, ha eljössz a koncertre.

István: Pénzügyileg semennyire nem éri meg, csak ismertség szempontjából. Viszont abban nagy segítség, hiszen kisebb zenekarok ezáltal lesznek ismertek. Emellett az újságok, Facebook, Instagram segít az ismertségben, és persze a rádiók bizonyos esetekben.

Az első menedzseretek azt mondta, hogy az amerikai piacra „terel“ benneteket? Ez volt 2014-ben, ezt az irányt most is megtartottátok?

Iván: Nehéz azt mondani, hogy egy több milliós lakossal rendelkező országnak zenélünk. Viszont igen, igyekszünk ott is ismertek lenni. A nyáron is voltunk kint egy lemezfelvételen. Reméljük, hogy a 4. album meghozza az áttörést. Idén az EastWesttel dolgoztunk. Hiszünk abban, hogyha profikkal dolgozunk együtt, akkor az is elősegíti az együttes előrehaladását.

Van olyan korosztály, akinek inkább zenéltek?

Iván: Szerintem mi kortalanok vagyunk, de a 18-25 éves korosztály, lányok hallgatják inkább a dalainkat. Sopronban találkoztunk egy baráti társasággal, akik elmondták, hogy a zenénk összetartja őket. És ez számunkra nagyon nagy szó. De ez folyamatosan cserélődik, a hallgatóság és mi is öregszünk.

Hogy gondoljátok, lehet arra alapozni a jövőt, hogy „én zenész leszek“? Esetleg szükség van egy „B“ opcióra is?

Iván: Szerintem bármire lehet alapozni. A „B“ opció persze mindig jó, mert több lábon jó állni, meg ha nem másért, azért, mert a „másik munkával“ megkeresett pénzt a zenélésbe tudod akár fektetni.

István: Ez az együttesben nálunk is visszaköszön, hiszen legtöbbünk végzett egy másik egyetemet is, Iván például a lemezeink borítójának dizájnolásában tudja felhasználni az egyetemen tanultakat, a dobosunk az együttes promoválásában tud segíteni. Ezek mind hozzájárulnak az együttes sikeréhez.

Volt már valamilyen reklám-megjelenésetek?

Iván: Igen, sok megkeresésünk van ilyen projektektől, ha úgy érezzük, hogy illik a zenekarhoz a dolog, akkor nem zárkózunk el.

Mennyire fontos az, hogy a rajongókkal tartsátok a kapcsolatot?

Iván: Fontos, de ennek sajnos vannak határai. Egy turné alkalmával lesz valaki az együttesből, aki kijön és fotózkodik, de ezt nem lehet tőlünk elvárni. Törekszünk arra, hogy meglegyen a haverkodás része, de sajnos ezt nem tudjuk biztosítani, hogy minden koncerten megtörténik. Az a fontos, hogy jó koncertet csináljunk, nekünk ennyi a feladatunk. Vannak olyanok, akik szeretik, ha megmarad a legenda az együttes körül. Ha mindig mindenki mindenkivel találkozik, akit tisztel, akkor elvesztődik a misztikum.

A Transindex Kolozsváron készült videóinterjúja a zenekarral. 

Comments