Gólyatábor gólyaszemmel
Egy kisgólya beszámolója az Apáczaisok által megszervezett Gólyatáborról.
Túléltük!!!Mármint a gólyatábort. Igen, elismerem, kicsit tartottunk tőle.
Mostmár persze csak nevetünk azon,hogy az állomáson még a lebőgéstől és a ránk váró szivatásoktól féltünk. De aztán felültünk a válaszúti vonatra és és a sorsra bíztuk magunkat… Meg a DT-re. Az ember nem is gondolná,hogy szombat hajnali hétkor ilyen sokan utazanak a vonaton! De mindenki kapott ülőhelyet, én például két horgásszal kerültem egy fülkébe, aki bemutatta nekünk kedvenc koreai dalaikat. Érdekes utunk volt.
Miután leszálltunk, annyira izgatottak voltunk, hogy fel sem tűnt, milyen hideg van és a köd miatt még egymást sem igazán látjuk. Kis séta után megérkeztünk a helyszínre , ahol kezdetét vette az a rész, amiről a legkevesebbet mesélhetek, hiszen nem akarom lelőni a jővőévi gólyák meglepetéseit. A nap különböző ismerkedős, csapatépítő és ügyességi játékokkal telt, például reggel még nem gondoltam volna, hogy egy fejemre húzott harisnyába rejtett kővel csápolva le tudok ütni egy vizespalackot. Volt még egy pulikutya is, nem a DT szervezte be, de ő asszisztált.
De valljuk be, gólyák, a beavatást vártuk a leginkább! Sokan vitatkoznak arról, mi is a gólyatábor fénypontja, de azt meg kell hagyni,hogy a beavatás maradandó élmény! Sajnos erről sem árulhatok el részleteket, legyen elég annyi, hogy előny az, ha a gólya tud féllábon állva lufit borotválni, vagy le tudja rágni a bokájára kötött répát.
Az idő hamar elrepült, máris hazafele zakatolt a vonat. Közben arra gondoltam, milyen jó is az, ha az ember együtt tud nevetni a többiekkel, akár magán is. Jó volt végignézni az osztály/iskolatársaimon – sok új barátság kezdetét jelentette ez a nap. Jól esett a felismerés: régi és új apáczaisok, mostmár összetartozunk.
Albert Eszter IX.A.